Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.
neves tudósokból, valamint ismert művészekből álló testületre bízta. Klebeisbergnek a szakmai elit nevelésére irányuló elképzelései sikerességét igazolja, hogy a külföldi fiatal ösztöndíjasok több mint kétharmada később bekerült az értelmiségi elitbe. A külföldi magyar intézetek megalakításánál a serkentő német példákon kívül egyéb külföldi — így francia, angol, osztrák és román — próbálkozások is cselekvésre ösztönözték Klebelsberget. Magyar kezdeményezések már 1920, a bécsi Magyar Történeti Intézet megalakítása előtt is történtek az egységes irányítású, több ember munkáját öszszefogó, tervszerű külföldi tudományos kutatómunka megalapozása érdekében." 5 A Fraknói-féle római intézeten kívül ilyen célokkal jött létre a mindössze másfél esztendeig, 1917 januárjától 1918 szeptemberéig fönnálló Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet, amelynek szervezője és ügyvezető alelnöke már maga Klebelsberg Kuno volt. 1918 előtt ez volt az egyetlen magyar állami tulajdonban lévő, magyar állami ösztöndíjasokat fogadó és folyamatosan működő külföldi tudományos intézetünk/* Fraknói Vilmos római villájában 1895-től fogadott — igaz, kissé rendszertelenül — a magyar egyháztörténettel foglalkozó, alapítványi ösztöndíjakkal Rómában tartózkodó tudósokat: Beké Antalt, Hodinka Antalt, Kollányi Ferencet, Lukcsics Józsefet, Schönherr Gyulát, Sörös Pongrácot, Tóth-Szabó Pált, Villányi Szaniszlót, valamint ún. külső tagokként Czaich Gilbertet és Veress Endrét. A villát bútoraival, könyvtárával és a hozzá tartozó telekkel együtt Fraknói — aki 1912 januárjában visszalépett az intézet vezetésétől — 1912-ben a magyar államnak ajándékozta. (Az erről szóló okirat 1913. május 8-i keltezésű.)"' Az Akadémia elnökének, Berzeviczy Albertnek 1912 márciusában Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a római magyar történelmi intézet „állami költségen leendő felállítása tárgyában" írott — Klebelsberg néhány évvel későbbi, világosabban és tisztábban megfogalmazott és gondolatilag kiérleltebb terveit előlegző — fölterjesztése szerint: „főleg attól az időtől kezdve, hogy XIII. Leó pápa a Vatikánnak és más egyházi testületeknek levéltárait a történelmi kutatás számára valódi liberalitással megnyitotta, egyik kultúrállam a másik után létesít az örök városban tudományos intézeteket. .. Elérkezett az idő, hogy a kultúrnemzetek e nemes törekvéséből Magyarország is kivegye a maga részét." A kísérletek, amelyeket Fraknói az 1895-ben megnyitott „intézet állandósítása érdekében illetékes tényezők elé terjesztett, sajnos, valóra nem válhattak; de megérlelték a nemzeti kultúra és tudományosság fejlődése iránt melegen érdeklődő körökben azt a meggyőződést, hogy egy római magyar történeti intézet létesítése elsősorban állami feladat, melynek megvalósítása a jelenlegi kedvező körülmények között az állam részéről nagyobb áldozatokat nem igényel. A létesítendő magyar történelmi intézetnek célja volna úgy a római, mint általában a magyar történelem forrásaiban szintén rendkívül gazdag olaszországi levéltárakat és könyvtárakat a magyar történelem szempontjából mennél szélesebb körben rendszeresen átkutatni s a kutatások eredményét időrőlidőre külön kiadványokban közzétenni. Emellett az intézet módot és alkalmat nyújtana önálló régészeti és műtörténeti tanulmányokra, kutatásokra és ezek eredményeinek közzétételére ... Az intézet állandó helyisége is biztosítva van Fraknói Vilmos tiszteleti tagtársunk újabb áldozatkészsége által, ki is hozzá intézett kérdésemre azt a választ adta, hogy Rómában a történelmi intézet céljaira épült házát készséggel hajlandó minden ellenérték nélkül az államnak átengedni és így ezáltal az államra csak az intézet fenntartásának költségei hárulnának. E fenntartási költségeket is nagy mértékben alább szállítja néhány rendelkezésre álló alapítvány, melyeknek kamataiból Rómába küldendő 2—3 kutató költségei fedezetet nyernek. Ilyenek: Fraknói... Akadémiánál legújabfi