Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

ban tett 50 000 koronás alapítványa, melynek kamatai római történelmi kutatások előmozdítására és a gyűjtött anyag kiadására fordíthatók. Hasonló természetű ugyanezen tagtársunknak a Szent István-Társulatnál szintén legújabban tett 100 000 koronás alapítványa, továbbá báró Forster Gyula akad. tiszt, tagnak az Akadémiánál Scitovszky János hercegprímás emlékére tett 30 090 koronás alapítványa, melynek 1914. évig lekötött kamatai ez év után az alapító hozzájárulásával szintén római kutatások céljaira szolgálhatnak. Excellentiádnak is módjában volna a törvényhozás által külföldi ösztöndíjak céljaira meghatározott összegből az állami költségvetés minden különösebb megterhelése nélkül néhány ösztöndíjat Rómában végzendő, főleg régészeti és műtörténeti tanulmányok céljaira lekötni." Berzeviczy Albert — a római osztrák történelmi intézet dotációját figyelembe véve és arra hivatkozva — legalább 30 000 korona állami költségvetésbe illesztését kérte a minisztertől. Az Akadémia óhajára végül 20 000 koronát vettek föl az 1913. évi költségvetésbe „a Kómában felállítandó »Magyar Történeti Intézet-" céljaira". A miniszter az intézet szervezését és irányítását a Magyar Tudományos Akadémiára bízta. Az Akadémia Történelmi Bizottsága Berzeviczy Albert elnökségével, báró Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Wlassich Gyula, Csánki Dezső és Fejérpataky László tagok részvételével bizottságot küldött ki, amely az intézet szervezeti szabályzatát is elkészítette. E szerint az intézet „befogadja, irányítja és támogatja a történelem, archeológia, művészettörténet, classika-philológia és irodalomtörténet magyar munkásait", a kutatások „eredményeinek közzétételéről a körülményekhez képest gondoskodik". Fölötte a felügyeletet és a vezetést a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából az Akadémia állandó bizottsága, a Római Magyar Történeti Intézet Bizottsága gyakorolja. Az 1943-ig működött bizottság tagjai az akadémia elnöklete alatt a másodelnök, a főtitkár, a történettudományi bizottság három, az archeológiai és a klasszika-filológiai bizottság két-két választott képviselője, valamint a kultuszminiszter megbízottja voltak. A szervezeti szabályzatot gróf Zichy János kultuszminiszter 1913. augusztus 6-án jóváhagyta, majd — az Akadémia javaslatára — ugyanezen év december 20-án Vári Rezsőt, a pozsonyi egyetem c. rk. egyetemi tanárát kinevezte az intézet titkárának, aki (az igazgatói állás betöltetlensége idejére) az igazgatóhelyettesi címet viselte.

6 A kultusztárca által fönntartott, az Akadémia irányította Római Magyar Történeti Intézetbe évente két-két kutató kiküldését határozták el. Az 1914. január 31-től az intézet alkalmazásában álló Vári Rezső azonban csak a Patthy Károly és Fraknói Vilmos adományozta könyvtár rendezéséhez láthatott hozzá. Bár az ösztöndíjasok személyét — jól választottak, hiszen Eckhart Ferencet, Divéky Adorjánt, Fógel Józsefet, Gerevich Tibort és Láng Nándort, majd utóbbi helyett Moravcsik Gyulát jelölték — és munkatervét, az ösztöndíjak mértékét és időtartamát is meghatározták, az október elejére tervezett ünnepélyes megnyitás a világháború kitörése miatt meghiúsult. „Az intézet titkára 1914 október havában a folyó ügyek ellátása és az épület őrzése végett visszatért" Rómába, ahol 1915 tavaszáig tartózkodott. Hozzákezdett az Akadémia Római Magyar Történeti Intézeti Bizottsága tervezte „nagyobb szabású kútfőkiadás megindításának előkészítéséhez", amely — egyelőre — „az ún. Urbikios-Maurikosés Bölcs Leó-féle és egyéb taktikai írókat" foglalta magában. (1916 januárjában benyújtotta a Bizottságnak a Leonis imperatoris Tactica első — 1917-ben megjelent — kötetét.) Emellett a római magyar kutatók praktikus segédeszközének szánt kalauzt készített a római történeti és archeológiai intézetekről, katalogizálta és részben beköttette a könyveket, az intézet bútorait kiegészítette. Hazautazása előtt az intézet leltárát, valamint a kisebb folyó kiadások fedezését szolgáló összeget a Monarchia Szentszéknél akkreditált nagykövetének adta át. Miután Olaszország 1915. május 23-án hadat üzent a Monarchiának, a to7