Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

koncentrált szervezést és irányítást igénylő modern oktatási-kutatási hálózat — Klebelsberg egyik legkedvesebb és legkiválóbb kollegája-segítőié, Magyary Zoltán szavaival élve: a tudományos nagyüzem — kiépítése és fönntartása tette indokolttá a fokozottabb állami beavatkozást. Ezt ellensúlyozandó-mérséklendő Klebelsberg arra törekedett, hogy az általa alapított vagy támogatott tudományos intézmények — így a külföldi kollégiumok és a kollégisták kiküldését 1927-től irányító Országos ösztöndíjtanács is — legalább részben független testületek legyenek, bizonyos fokú autonómiát élvezzenek. Klebelsberg 1917-től, a Magyar Történelmi Társulat elnökeként végzett tevékenységével és a konstantinápolyi magyar tudományos intézet szervezésével igazolta az önmagával és a vele szemben támasztott elvárások jogosságát, a külföldi magyar intézetek létrehozására irányuló eltökélt szándékát. Mind egységesebbé váló, a konzervatív reform szellemében született kultúr- és tudománypolitikai gondolatainak, korszerű elméleti rendszere gyakorlati megvalósításának 1919 utáni első lépcsője és komoly próbaköve a bécsi Magyar Történeti Intézet megalakítása és működtetése volt. Azokban a válságos időkben, a húszas évek elején ez nem volt könnyű feladat. Ügy gondolom, az itt kezdetben elért sikerek, az intézet látványos eredményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Klebelsberg — immár miniszterként, szinkronban a legfejlettebb országokkal — hozzáláthasson a magyar tudomány intézményrendszerének az akkori legkorszerűbb nyugat-európai formákat követő átformálásához, átalakításához. Ennek kicsiny, ám egyáltalán nem elhanyagolható részeként Klebelsberg kezdeményezésére 1920-tól, a bécsi Magyar Történeti Intézet megszületésétől egymás után alakultak meg a „magyar kultúra külföldi őrszemei". A bécsivel azonos céllal, a vatikáni levéltárakban őrzött magyar vonatkozású források föltárására, összegyűjtésére és kiadására jött létre a Római Magyar Történeti Intézet. Hozzájuk hasonlóan, a magyar állam tulajdonában voltak az 1924-ben Bécsben és Berlinben, majd az 1929-ben Rómában megnyílt Collegium Hungaricumok, amelyek már több szakterületről fogadtak ösztöndíjasokat. (A minden idők egyik legkiválóbb magyar kultúrdiplomatája, Gragger Róbert szervezte, 1916-tól működő és rendkívül hatékony munkát végző berlini Magyar Intézet — bár később a berlini Collegium Hungaricummal szoros kapcsolatba került — nem magyar, hanem német—porosz kezdeményezésre alakult.) A párizsi magyar ösztöndíjasok istápolására 1927-ben állította föl a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Franciaországi Magyar Tanulmányi Központot. A külföldi magyar ösztöndíjasok természetesen magyar intézettel nem rendelkező városokban és országokban — így 1924-től az Egyesült Államokban, 1925-től Franciaországban és Angliában, 1926-tól pedig Genfben — is kutathattak és tanulhattak a magyar kormány támogatásával. (A francia kormány már 1921-től biztosított ösztöndíjat magyar egyetemisták részére.) Klebelsberg iniciatívájára és tevékeny közreműködésével tehát már a húszas évek közepére kiépültek az egyre bővülő lehetőségeket nyújtó állami ösztöndíjpolitika szervezeti keretei. Az ösztöndíjak minél objektívebb odaítélése és ti magyar kultúrpropaganda ezáltali megerősítése érdekében azonban sürgetően szükségessé vált az egységes irányítást — s így az áttekinthetőséget is — biztosító, a különböző szákterületek sokszor eltérő szempontjait egymáshoz közelítő szabályozás kidolgozása. „A külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség céljait szolgáló ösztöndíjakról" szóló 1927:XIII. te. Kíebelsbergrnek be\ allottan egyik legkedvesebb törvénye volt. Lényegében már kész tényeket rögzített, ösztöndíjpolitikája addig elért eredményeit kodifikálta. Igen jelentős volt azonban abból a szempontból, hogy az ösztöndíjasok — nem csak a külföldi, de a belföldi stipendisták — korábban esetleges kiválasztását az Országos ösztöndíjtanácsra, a „szellemi és természettudományokat" egyenlő számban képviselő, 5