Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Szerencsés Károly: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Bp., 1993 / 88–96. o.

minden megmozdulást vérbe fojtó jogállamiságát, vállaljuk a Horthy-korszak fehérterrorját és a fasiszta törvényeket is hozó jogállamiságát. Most az a látszat kezd lábra kelni az országban — különösen az eddig semmi tapasztalattal nem rendelkező fiatalok előtt —, hogy csak 1949-től nem élünk jogállamban." (271. o.) Többször felvetődik egy örök magyar kérdés: legyen-e, lehet-e semleges állam Magyarország. 1947-ben Sulyok Dezső indítványozta a Nemzetgyűlésben, akkor elvetették a javaslatot. 1956 egyik legfontosabb döntése volt a semlegesség kinyilvánítása. 1988—89-ben az ellenzék egy része vetette fel az ötletet. Az MSZMP a semlegesség ellen foglalt állást, s amellett érvelt, hogy „tovább kell erősíteni a Varsói Szerződésben a döntési folyamatok demokratizmusát..." (362. o.) Programot! A köteteket lapozgatva megfigyelhetjük, milyen jelentős nehézséget okozott az MSZMP vezetőinek egy ütőképes politikai program kidolgozása és elfogadása. „Végső célunk: a katonai tömbök megszűnésével, a világfolyamatok átrendeződésével a szocializmussal elkötelezett független Magyarország" — így sikerült összefoglalni a program lényegét. (481. o.) Szorgalmazzák a külföldi csapatok kivonását és hangsúlyozzák: „A Magyar Szocialista Munkáspárt egyesült párt. Ez történelmi tény. [... ] Az Önök s majd a párttagság elé terjesztett cselekvési programjavaslatokban az erősödő szociáldemokrata és a reformkommunista szellemiség ötvöződik." (477. o.) A program középpontjában a szabadság, igazságosság és a szolidaritás állt. Volt akinek ez kevés volt: „én nem azt mondom, hogy ismételjük meg a francia forradalom jelszavát, de kevesebbet mégiscsak szomorú lenne mondani annál". (509. o.) Többen szükségesnek tartják a marxista jelző megjelenését a párt neve előtt, s záporoznak az ötletek a forint konvertibilitásától kezdve a halálbüntetés eltörléséig. A párt A párt(ok) működésével kapcsolatban a legfontosabb kérdés a munkahelyi pártszervezés megengedése vagy tiltása volt. Az MSZMP KB tagjainak elsöprő többsége amellett érvelt, hogy a párt semmiképpen se vonuljon ki a munkahelyekről. Azok is e véleményen voltak, akik egyébként elismerték, hogy idővel a szervezés súlypontját át kell helyezni a lakóterületekre. Szeptemberre azonban már megjelentek olyan nézetek is, hogy „erőltetett tempóban kell a munkahelyekről kivonulni ennek a szervezetnek. (Az MSZMPnek — Sz. K.) (1477. o.) De még tartja magát az ellenkező nézet is: „minden módon meg kell tartanunk a munkahelyi pártszervezeteket, ameddig lehet". (1501. o.) Az MSZMP vezetői tehetetlenül szemlélték a párt „ideológiai, politikai, szervezeti" válságát, a „munkások, értékes politikai erők" távozását a pártból, a „tömegtájékoztatásban elfoglalt pozícióink gyengeségét", s feltették a nagyszerű kérdést: „nyugalmunk, higgadtságunk türelem-e vagy tehetetlenség"? (708. o.) Visszatérő téma a pártszakadástól való félelem. Áprilisban már igen határozott hangok hallatszanak: „mindenáron pártegységet fenntartani nem sza93