Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Bán Péter: A Nemzetközi Levéltári Tanács és a Francia Levéltári Igazgatóság szemináriuma Lyonban / 79–82. o.

bániában hasonló, sőt még inkább egyközpontú a levéltári struktúra. (Albániában a tiranai Nemzeti Levéltáron kívül nincs is történeti értékű anyagot őrző archívum; az ún. átmeneti levéltárak 30 év elteltével minden iratot átadnak Tiranának.) A kolozsvári levéltár igazgatója az állami belügyi szerveknek továbbra is meglévő rendkívül erőteljes ellenőrző szerepét ismerte el. Általános problémaként jelezték a volt állampártok iratai kezelésének ügyét, azok nagy terjedelme vagy éppen tudatos elpusztítás miatt. A magam részéről a magyarországi levéltárügy átmeneti, akkor még „ex lex" állapotából, a privatizációval járó kötelezettségekből és a kárpótlási feladatokból származó nehézségekre helyeztem a hangsúlyt. Nem titkoltam el, hogy a központi szakmai ellenőrzést az új levéltári törvény végleges megfogalmazásáig nem tartom biztosítottnak, az eddig végrehajtott decentralizációs lépések pedig ezt az űrt egyelőre nem tudták betölteni. Ehhez hozzátettem, hogy a magyarországi megyei önkormányzatok egyre kevésbé képesek finanszírozni a levéltárakat, ezért többen arra kényszerülünk, hogy alaptevékenységünkön túli bérmunkákat vállaljunk önfenntartásunk érdekében. A szeminárium tartalmi felépítése arra az elvi alapra épült, hogy egyfelől áttekintést kapjunk a francia levéltárak szakmailag továbbra is centralizált kontrolijáról, másfelől megismertessenek bennünket az utóbbi évtizedben fokról-fokra törvényesített decentralizált területi adminisztrációval, szolgálattal (service), illetve bemutassák azok kapcsolatrendszerét a département-ok és a városok levéltáraival. Ennek megfelelően egy-egy szinten előbb egy közigazgatási szakember, majd az érdekelt levéltár egy vagy több munkatársa tartott előadást és válaszolt a felmerülő kérdésekre. Először M. Christian Pattyn, a francia Kulturális Minisztérium ellenőrző szolgálatának főmunkatársa (chef du service de l'inspection général) ismertette igen szellemes modorban a minisztérium létrejöttének és a mai napig tartó kiemelt szerepvállalásának körülményeit André Malraux első miniszterségétől kezdődően. Az igen nagy tekintélynek örvendő minisztérium szervezeti felépítésében a Francia Levéltári Igazgatóság ugyanolyan „előkelő" helyet foglal el, mint az ugyancsak önálló múzeumi, színházi, könyvkiadási, oktatási stb. igazgatóságok. Ezt követően Mme Paule René-Bazin elsősorban a franciaországi levéltári irányításnak a problémáira és perspektíváira koncentrált. Ezen belül különös súllyal említette a jelenkori központi anyagot 1940 óta gyűjtő levéltár (Fontainebleau) telítettségét, a magánlevéltárak ellenőrzésének, levéltárosaik képzettségi színvonalának gondjait, az irattárak és az átmeneti levéltárak ügyét, illetve figyelmeztetett az iratanyag pusztulásának veszélyeire, valamint arra, hogy a computerizáció egyáltalán nem csökkenti a levéltárakba szállítandó irattömeget. Mivel a francia típusú decentralizációs törvények és rendeletek a tudományos és technikai ellenőrzés, a levéltárosképzés miniszteriális irányító funkcióját továbbra is fenntartották, ugyanakkor az önkormányzatokat érdekeltté tették a területi levéltárak támogatásában. Ezeknek a lépéseknek az együttese „kis forradalom"-ként minősíthető. Letérve a szeminárium időrendjéről, a harmadik napon Mlle Daniéle Neirinck párizsi főlevéltáros mutatta be a résztvevőknek a központi ellenőrzés átalakulását a francia levéltári decentralizációval párhuzamosan. 1988 után rendezték a tudományos és technikai központi kontrollt, amely egyfelől a Levéltári Igazgatóság által kinevezett „inspecteur généraí"-oknak egyes helyszínekre, illetve témákra koncentrált tevékenysége révén valósul meg, másfelől módosították, illetve meghatározták az új statisztikai adatszolgáltatási kötelezettséget összesen 11 fejezetben. A közbeeső második napi program a már említett alapgondolatnak megfelelően zajlott. Először a lyoni városi levéltárban a városi adminisztráció ve80