Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Bán Péter: A Nemzetközi Levéltári Tanács és a Francia Levéltári Igazgatóság szemináriuma Lyonban / 79–82. o.

zetője (secrétaire général) ismertette a városi igazgatás ügymenetét, s ehhez csatlakozott Lyon város levéltárának szakmai bemutatása. A municipális archívum az igazgatónőn kívül 11 levéltárost és 9 kezelői képzettségű szakembert foglalkoztat, a kiszolgáló (adminisztratív, gazdasági, restaurációs) személyzet pedig összesen 15 főt tesz ki. Kiadványaik irigylésre méltóan reprezentatív jellegűek és drágák, de látszik, hogy a városi önkormányzat a levéltárat nem tekinti mellékes intézménynek. Hasonló volt a benyomásunk „Rhone departement" önkormányzata és a megyei levéltár kapcsolatrendszerében is. M. Pierre Jamet „directeur général" a megyét illető feladatcsoportok között a kultúra terén nem puszta udvariasságból emelte ki a levéltárat, mert — saját megfogalmazása szerint — különösen megalapozott dokumentumokkal járulhat hozzá a nemzeti értékek megóvásához, sőt a département-ok történetének kutatási eredményeire teljes tudatossággal építenek jelenkori feladataik, szervezeti felépítésük kialakítása során. Ugyanakkor fontosnak minősítette a területi levéltárak és a levéltárosok igényes központi felügyeletét. A szüneti alkalmi beszélgetések során kiderült, hogy a köztisztségviselők felső rétege is részletekbe menően tisztában van levéltáruk gondjaival, de ugyanezt a közvetlen és őszinte érdeklődést tapasztalhattuk a lyoni polgármesteri hivatal vezetőinek részéről is. M. Philippe Rosset, Rhone megyei levéltárigazgató, a szeminárium helyi szervezője ezek után a levéltár nyitottságát hangsúlyozta nemcsak általában a départamentális önkormányzat, de az az alá tartozó megyei intézmények irányában is. Különös mértékben törődnek az alsó és középfokon tanuló diákok, az egyetemi hallgatók, a kezdő történészek foglalkoztatásával, történelmi érdeklődésük támogatásával, s ennek érdekében külön kiadványsorozatot bocsátanak ki. De nem hanyagolják el a történeti forráspublikációk, feldolgozások kiadását sem, időről-időre pedig tematikusán megkomponált kiállításokat rendeznek. Természetesen mind a városi, mind a megyei levéltárban a résztvevők tájékoztatást kaptak az őrzött iratanyag és a levéltár létrejöttéről, az új raktári bővítési lehetőségekről, az őrzött iratok szerkezetéről, a levéltári munkaterületekről, a kutatóforgalomról. Nap mint nap átjártunk nemcsak a modernül berendezett kutatótermen, amely minden alkalommal zsúfolt volt, így nem csoda, hogy évente átlagosan közel félezer kutató kb. 2000 kutatási napot tölt a „salle de lecteur"'-ben. Ezt a történettudományos érdeklődést egyfelől a francia történetírás évtizedek óta magas színvonala, a franciaországi és a helyi patriotizmus tudatos ápolása és Lyon esetében még az egyetem léte indokolja. A Lyon városi és a megyei levéltár épülete nem tartozik a teljesen újonnan épített reprezentatív archívumok közé, mivel az előbbi az érseki palotának egy bővített szárnyában, illetve egy új metróvonal építése során nyert alagsori szárnyban, az utóbbi egy célszerűen átalakított gyárépületben működik. Országos viszonylatban 1965 és 1985 között 54 (ötvennégy!) gyökeresen új, a funkcionális szempontoknak tökéletesen megfelelő territoriális levéltár + 4 raktár épült fel és az azóta tervezettek száma is tízes nagyságrendű. Az ottani munkaés raktározási körülményekkel pillanatnyilag nem vehetjük fel a versenyt, de a négynapos program és főként az utolsó napi összegző célzatú ülés mégsem volt tanulság nélküli. A francia kollégák — zárszavaikban — általános tapasztalatként megfogalmazták, hogy az egykori szocialista országok közül ott haladt viszonylag előre a decentralizációs folyamat, ahol a territoriális (levéltári) keretek bizonyos mértékben kontinuus történeti múltra tekinthetnek vissza, s elsősorban Lengyel- és Magyarországot sorolták ebbe a kategóriába. Sokkal eltérőbb azoknak az államoknak és levéltáraiknak a helyzete, amelyek szinte maradéktala81