Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

telendő Acsády Ádám veszprémi püspök, ugyanazon vármegye örökös főispánja, a vasaki Szent Márton apátság apátja, valóságos titkos tanácsosunk, ezen mondott Magyar királyságunk udvari kancellárja keze által, az ausztriai Bécs városunkban, 1723. december 31-én, római uralkodásunk tizennyolcadik, spanyol uralkodásunk huszonhatodik, magyar, cseh és a többi uralkodásunk hasonlóképpen tizennyolcadik esztendejében. Károly sk., Acsády Ádám veszprémi püspök sk„ Végh Péter sk."

28 Ezt a királyi adománylevelet b. Meskó Jakab helytartótanácsi tanácsos 1729. február 24-én kihirdette a következő szöveggel: „Az Űr 1729. esztendejének február hó 24. napján a legszentebb császári és királyi fenség engedélyező, sőt adományozó levelét a Legfelsőbb Magyar Helytartótanácsban bemutattam, aminek senki nyilvánosan nem mondott ellent, így az elfogadást nyert. B. Meskó Jakab, a gyakran említett Helytartótanács tanácsosa és a Kancellária igazgatója által."

29 Ugyanezt az oklevelet bemutatta Reviczky János Ferenc szepesi kamarai igazgató Borsod vármegyében

30 és Miskolc városában egyidőben 1729. április 26-án Borsy Mihály vármegyei alispán, a városi bíró, a városi jegyző és mások jelenlétében, melyről a következő bejegyzés olvasható a városi jegyzőkönyvben: „Az Uj Várossi puszta Templom helye, penes Collationales Suae Maiestatis sacramentissimae clementer elargitas (ő legszentebb fensége kegyesen adományozott adománylevele szerint), Tekintetes Reviczky János vice Director (aligazgató) uram által, pro reverendis Dominis Patribus minoritis resignaltatott, cum Claustro, et sufficientia ibidem erigendo (a főtisztelendő páter minoritáknak kolostor építésére átadatott)."

31 A vármegyén kelt és Szendrei által közölt kihirdetés szövege pedig ez: „1729. április 26-án, miután összejött a főbíró, az esküdt jegyző és mások, s ezen város szenátusa az itt és a környéken lakozó nemes urakkal egyetemben a tekintetes és nemzetes említett Borsy Mihály úr, ezen nemes vármegye rendes alispánjának házában, a kegyes adománylevelet felolvasva közzé tettem, ami más, a Legfelsőbb Magyar Udvari Kamarában kelt kegyes királyi rendeletek alapján 1728. december 29-én először a nemes magyar kamarához került átadásra, ahonnan a nemes szepesi kamarai adminisztrációhoz küldetett le, majd onnan hozzám, hogy a bent mondott egyház romjait mutató helyet környékével egyetemben kijelöljem, amely érintett területet a szerzetes ház és a hozzá való kert viszonyában keletről, délről és északról három nyilvános utca, majd még mindig kelet felől a Pece patakocska dél felé is kanyarodva, noha ez az ága most száraz, határol; így ezen adott kiterjedésben lévő területet a kamarai határozat alapján kihasítani elrendelem, melynek senki sem mondott ellent, sem a bíró, sem a város, noha őfenségéhez eszközölhető lett volna. Kelt a mondott mezővárosban, Miskolcon, a fent írt 1729. április 26-án Revisnyei Reviczky Ferenc János királyi tanácsos, a királyi koronái javak aligazgatója, ezen ügy megbízottja által."

32 A királyi adománylevél és a két kihirdetés másolata megtalálható a BAZMLT.XII.2.8.köt. 12r— 12v.f. jelzet alatt is. Ezt az oklevelet az Egri Káptalan szintén átírta és jóváhagyó záradékkal látta el, melynek másolata megtalálható a minorita, levéltárban a BAZMLT.XII.2.8.köt.l3v— 14r.f. jelzet alatt.

33 Reviczky Ferenc János királyi tanácsos, aki az oklevél vármegyei és városi kihirdetését eszközölte és a kimérést végrehajtotta, 1729. május 10-én Kassán kelt felterjesztésében beszámol arról, hogy miként folyt le a beiktatás, majd leírja azt is, hogy a minoriták lemondtak mind a kocsmáitatásról, mind a húskimérésrői és más kisebb haszonvételről, s megelégedtek a puszta területtel.

34 Hogy a vármegye és a város most már komolyan vette a királyi rende^4