Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

pedig nyolc ölet tesz, s ami jelenleg bővítés alatt áll, hogy modern új templom épülne fel, amiben, ha teljesen kész lesz, nem csak a római katolikus lakosság fér majd el, hanem, lényegesen nagyobb lévén, lesz hely az isteni kultuszra is. Ezért sem vélt jog alapján, sem sürgős szükség örve alatt ezen gyakran mondott főtisztelendő páter minoriták nem jöhetnek be, amiért is legszentebb fensége császári és királyi kegye és könyörülete igaz alázattal kéretik általunk, míg magunk továbbra is a kegyes pátenseknek megfelelően a vallás ügyeiben minden ezen állapotok megmaradása mellett vagyunk ezen egyházat illetően, melyről kezeinket le nem vesszük. Készek vagyunk vérünket ontani, életünket adni, szerencsénket áldozni őfenségéért, de egész a sírig nem hátrálunk. Fen­ségének alázatos és hű alattvalói." 26 A hosszan húzódó peres ügy végleges megoldásában fontos szerepet ját­szott Kelemen Didák volt rendfőnök, aki 1728-ban Auer Lipót akkori rendfő­nökkel Pozsonyba ment a rend megbízásából, hogy az ottani országgyűlésen képviseljék a minorita érdekeket. Az országgyűlésen Kelemen Didák olyan ér­vekben gazdag meggyőző szentbeszédet tartott ügyük igaza mellett, s gr. Er­dődy Gábor Antal egri püspök és gr. Károlyi Sándor, Kelemen Didák hű tá­mogatója olyan hathatósan pártfogolták a minoriták kérelmét, hogy azt III. Károly magyar király jóváhagyta, s megengedte, hogy a minoriták megkap­hassák a kért területet, igaz, ennek fejében lemondatták a minoritákat min­den, korábban az egyházhoz tartozó javadalomról és jogról, s csak a puszta házhellyel kellett a minoritáknak megelégedniük. Az 1728. december 31-én kelt királyi adomány levél szövege, amit még 1728. december 29-i dátummal meg­előz a királyi döntés, ami az ünnepélyes oklevél rendelkező részét tartalmazza rövid formában, 27 a következőképpen szól: „Mi, hatodik Károly, Isten kegyel­méből választott mindig fenséges római császár, Németország, Spanyolország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karintia, Krajna, Luxemburg, Würtemberg, Théka, Alsó- és Felső Szilézia hercege, Szvévia fejedelme, Habs­burg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görc grófja, stb., emlékezetül adjuk jelen le­velünk rendjében mindenkinek, akiket illet, hogy mi arra gondot és figyelmet fordítunk, hogy Isten ékességére és nyájasságára az isteni kultusz mindenben jobban felvirágozzon, az igaz római katolikus hit terjedjen és gyarapodjon, s egyre jobban és jobban elterjedjen és megszilárduljon, ezért a szeráfi Szent Ferenc atya szent rendjének konventuális szerzetesei által fenségünk elé ter­jesztett kérelmet felkaroljuk azzal, hogy a Borsod vármegyében lévő Miskolc mezővárosában található boldogságos Szűz Mária bizonyos leomlott templomá­nak romjaiba és telkébe a mondott szerzetesek a már említett Miskolc mező­városában az említett helyen a megyés püspök egyetértésével vezettessenek be abból kiindulva, hogy azon a templomot építsék fel és növeljék a katolikusok számát, hiszen nagy szükség van arra, hogy a fent említett Szent Ferenc rend­jének kisebb konventuális szerzetesei részére ez a hely környékével és terüle­tével együtt kijelöltessen és az építendő szerzetes ház és a hozzá való kert szá­mára a már sokat mondott szerzeteseknek kezeibe adasson azzal, hogy ők is adjanak írásbeli bizonyítványt arról, miszerint lemondanak a fent mondott egy­házhoz tartozó javakról és jogokról, bármiféle címen illetné is az őket; ezen móddal az említett szerzetesek a mezővárosban megtelepedésre bocsájtatnak, s ezt örökösképpen adjuk, ajándékozzuk és engedjük, s a mondott rend a már említett Miskolc mezővárosában és az említett helyen név szerint vezettessen be, ahol is nekik lehessen szerzetes házat kerttel egyetemben emelni és építeni, amihez királyi jóakaró beleegyezésünket és tetszésünket adjuk, sőt engedjük, adományozzuk, átadjuk és ajándékozzuk mások jogának megsértése nélkül, melyről ezen bizony ságlevelünket kiadjuk. Kelt hívünk, nekünk kedves főtisz­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom