Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

előbb esküdt, majd szolgabíró (1750—58), végül három cikluson (1758, 1761, 1769) át a baranyavári járás főszolgabírói tisztét viselte. Hosszú tisztviselési idővel, fokozatos hivatali emelkedéssel, „hagyományos törvényhatósági karrier volt az övé". A sok fáradozással járó hivatalok közül a főszolgabírói a legtöbb esetben a megyei köznemesség pályaívének végpontját is jelentette. E posztot baranyai viszonylatban a leghosszabb ideig az előbb baranyavári (1736—1747), majd a pécsi főszolgabírói tisztet (1747'—1773) haláláig betöltő Koller Mihály viselte. A legfényesebb hivatali karrierek egyikét Baranya vármegyében a Kaj­dacsy család tagjai futották be. Az 1730-as évek közepén Sopron megyéből Baranyába települt család presz­tízsét jelzi, hogy az 1736-os tisztújítás alkalmával Kajdacsy Zsigmondot rög­tön főszolgabíróvá választották, 1742-től pedig már a táblabírák sorában fog­lal helyet. Hamarosan — felesége révén — a megye birtokosainak sorába lép, s ezzel a család tekintélye tovább gyarapodik. Fiai a tradicionális hivatali pá­lyán ígéretesen haladnak előre. Antal 1773-ban — a szamárlétrát kiiktatva — elnyeri a hegyháti főszolgabíróságot, 1777-től pedig a mohácsi főbíró tisztét vi­seli. 1780-ban főjegyzővé, 1790-ben — közfelkiáltással — Baranya megye alis­pánjává választják. Több mint két évtizeden át, egészen haláláig (1811. július 19.) közmegelégedésre látja el hivatalát. (Fivérét, Ferencet a 80-as években Tol­nában választották alispánná.) Fia, Antal II. (1780—1830) hivatali pályáját 1801­ben szolgabíróként kezdi, s 1813-ban már a megye másodalispánja, majd or­szággyűlési követ (1825—27, 1830), egészen tragikus hirtelenséggel bekövetkező haláláig. Kajdacsy Antal III. pályáját a siklósi járás esküdtjeként (1829—31) kezdi, 1832-től országgyűlési követ, szentlőrinci főszolgabíró (1836-tól), majd 1840-től a megye főjegyzője. 23 E klasszikusnak tekinthető családi karrier a maga kiteljesedett formájában különleges színfoltnak számít Baranyában. Jellegzetesen baranyai hivatali karrier(ek)nek a 18. század közepén alis­páni székbe jutó armalista családok (Friebaisz, Hersching, Hojcsy) látványos pályáját tartjuk.­4 A Pozsony megyei eredetű Friebaisz Antal János 1714-ben a pellérdi (Pas­sardi) uradalom prefektusaként tűnik fel Baranyában. 1716-tól a vármegye szolgálatába lép, s a főadószedői tisztet látja el 1723-ig. Fia, Ádám 1736-tól a megye aljegyzője, akit 1712-ben birtokos jelölttársai (Horváth Dániel, Bana János, Lengyel Gáspár) ellenében alispánná választanak, és 8 éven át viseli e méltóságot. Az alispáni széket az 1750. évi restauráció során — bár a pályázók között szerepel — nem tudja megtartani, s rövid táblabíráskodásával véget is ér a Fiebaisz család közszereplése a megyében. Utódja, Hersching János Arnold is előbb uradalmi szolgálatban állt, 1722­ben esküdtté (máj. 23.), 1734-ben (okt. 13.) adószedővé választották. Ez utóbbi hivatalt 1750-ig viselte, amikor is elnyerte az alispáni tisztet, melytől csak ha­lála fosztotta meg (1760. március 27.). Fiai közül János, József és Ignác megyei tisztviselő lett, míg Zsigmond és Dániel az egyházi pályát választotta, s szinte kivétel nélkül jelentős tisztségekig jutottak. Dániel nyitrai prépost kanonok­ként hunyt el 1796-ban, Zsigmond pedig a madocsai apát címét szerezte meg. József 1757-től a vármegye esküdtje, majd 1780-tól a pécsi járás szolgabírája, s a 90-es évektől táblabíró. Hersching János ügyvédként indul, majd 1790-től 1802-ig a Hegyháti járás főszolgabírója. Hersching Ignác pedig 1803-tól a me­gye számvevőjének tisztét tölti be, több mint egy évtizeden át. János fiai közül Dániel és Kázmér nagyszombati tanulmányaik, végeztével a katonai pályára lépett. Előbbi a bécsi nemesi testőrségbe nyer felvételt, utóbbi, mint kadét kezdi meg szolgálatát a Jellasich gyalogezredben. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom