Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

A következő baranyai alispánt adó família a Hojcsy, Somogy megyéből származott. Az 1740-es évek elején már Pécsett élő Hojcsy Mihályt, a Batthyány uradalmak ügyészét, 1742-ben választották a megye tiszti főügyészévé. (Fivére, Benjámin, mint a megyei nemesi felkelők zászlótartója szerepel 1744-ben.) Az 1750. évi tisztújításon Mihályt megerősítették hivatalában, míg Benjámin tiszteletbeliből tényleges esküdtté lépett elő 1761-ben. Hojcsy Mihályt a vármegye alispánjává választotta, fivére pedig a siklósi járás szolgabírája lett. Az 1769-es tisztújításon mindketten megtartották hivatalukat. 1773-ban Hojcsy Benjámin elnyerte a siklósi főszolgabírói tisztet, de sikertelenül pályázott fia, Pál a pécsi szolgabírói hivatalra. Hojcsy Pál 1779-től alszámvevőként nyert alkalmazást, hivatalát 1782-ben bekövetkezett haláláig viselte. Hojcsy Benjámin másik fia, István a katonai pályát választotta. (1787-ben a Károlyi ezredben tizedesként szolgál.) Hojcsy Mihályt hosszú alispánsága alatt az uralkodói kegy előbb királyi tanácsossá nevezte ki (1768), majd 1786. augusztus l-jén — leköszöntét követően — császári és királyi udvari tanácsosi címmel tüntette ki. E három család — kiterjedt sokágú rokoni kapcsolataival nyomatékosítva — különleges szerepre tett szert a 18. század második felétől Baranya vármegye közéletében, nemesi társadalmában. Erre mindenekelőtt a jellegzetesen nagybirtokos megye tényleges hatalmi tényezőinek konfliktusaiból fakadó hatalmi vakum adott lehetőséget, illetve a kis számú köznemesi birtokos réteg erőtlensége. Ez utóbbit jól példázza, hogy a jelzett időszak (1712—1777) tisztújításain a birtokos jelöltek rendre alulmaradtak vetélytársaikkal szemben. A megye politikai életében ugyanakkor meglehetős aktivitással vettek részt, s ennek igazolására szeretnénk a körükbe tartozó legjelentősebbek (Sauska, Petrovszky, Bana, Bésán, Jeszenszky) „hivatali pályáját" felvázolni. Sauska János Antal a Magyar Kamaránál, majd a Helytartótanácsnál szerzett érdemeiért 1732-ben részesült baranyai birtokadományban. Ettől az időtől kezdve a megyegyűlések rendszeres résztvevője. 1736-ban a hegyháti főszolgabírói tisztre pályázók között találjuk, 1742-ben a táblabírói kar tagja. Az 1740-es években eszéki tartományi biztos, 1750-ben már az alispáni szék várományosai között találjuk, s 1764-ben — Hojcsy alispán mellett — a megye országgyűlési követe. Fivére, Ferenc 1772-től aljegyző, majt az 1773-as tisztújítás alkalmával elnyeri a baranyavári főszolgabírói széket. 1780-ban a vármegye jegyzője, 1785ben helyettes, majd 1786. július 3-tól tényleges alispán, egészen haláláig (1788. október 27.). A harmadik testvér, Sauska Keresztély haláláig a pécsi kerület tartományi főbiztosa (1783—90). A Győr megyei eredetű Petrovszky család tagja, József 1723-ban Tolna megyében kapott adomány birtokot, s még ebben az évben alispánjává választotta Baranya. 1736-ban Horváth Dániellel szemben elveszti ugyan alispáni tisztét, de haláláig (1738) a megye táblabírája maradt. (A „mindszentfalvai" előnevet az uralkodó 1735. december 3-án kelt diplomájával nyerte el.) Fiai, Ferpnc 1741-ben a megye inszurgenseinek kapitánya, 1743-tól táblabíró. Az 1740-es években széki tartományi biztos feladatkörét is ellátja. Testvéreivel, Sándorral és Józseffel, mint „oroszlói földesurak" vesznek részt az 1750-es évek közgyűlésein. Petrovszky József két ízben (1761, 1769) jelölt a hegyháti járás főszolgabírói posztjára, de célt nem érvén a táblabírói karban foglal helyet. A család tagjai a katonai erényeknek sincsenek híján. Ferenc gyors hadi előmenetelét jelzi, hogy már az 50-es évek végére ezredes, s mint a Mária Terézia Rend lovagja hal meg 1763-ban. Sándor lassabban halad előre, de 1784-ben már ő is eléri az alezredesi rangot. Leszerelését követően 1787-ben a megye első aljegyzőjévé nyert kinevezést. Petrovszky János (és Horváth Krisztina) fia, Zsigmond 1767-től Egerben joghallgató, megyéjébe visszatérve 28