Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

főúri (bárói) rangra emelkedett, az alispánságról leköszönve a megye közgyűlésén már a főrendek között foglalt helyet. A többi megyei tisztviselőt a köznemesek közül választotta a közgyűlés. Baranyában a főispán személye adva volt, a Draskovich család tagjait követően, 1705-től a mindenkori pécsi püspök viselte e méltóságot. Az alispánok esetében korántsem volt ilyen egyszerű a helyzet. Mivel a török hódoltság után a megyében egyetlen kétségtelen birtokos köznemes sem akadt, így előbb egy nemességét tekintve bizonytalan, magyar származású, részben itt élő kamarai tisztviselő (Nagy György László), majd egy indigenátust szerző birtoktalan kapitány (Thelessy) nyerte el e tisztet. Az előbb kamarai alkalmazásban álló, majd birtokot és nemességet szerző helyettes alispáni posztot is betöltő — a kor jellegzetes konjunktúra lovagjának tartott — Pávicsot is beleértve, a legkülönösebb karriert, a Baranyában közel fél évtizedig alispánkodo Madarász László futotta be. A Somogy megyei kurialista családból származó Madarász Baranyában a dombóvári (Eszterházy) uradalom prefektusaként szerzett tekintélyt magának, s tehetsége és feltehetőleg befolyásos patrónusa támogatásával Somogy megyében előbb adószedő, majd elnyeri az alispáni méltóságot, akárcsak Baranyában, s melyet a főispánnal szemben is képes — igaz nem túl sokáig — megtartani. Baranyai ellenlábasa, a püspök-főispán jelöltjeként végül is az alispáni széket elfoglaló Daróczy Ferenc, Tolna megye egyik legtekintélyesebb köznemesi birtokos családjának tagja, aki 1718-tól tolnai alispánként folytatja hivatali pályáját.

11 Sajátos módon a selyem termelés baranyai meghonosítójának családjából, a Pellérden birtokos Passardi famíliából származik a kritériumoknak voltaképpen eleget tevő első „baranyai" alispán, Passardi János Pál (1718—1723). Ez volt az első eset a török utáni időkben, hogy a főispán négy jelöltje közül választott a közgyűlés alispánt. (A többi jelölt egyébként kivétel nélkül tolnai illetőségű volt).

12 Tolna megyéből származott az 1723 októberében megválasztott alispán, Petrovszky József is, aki 12 vokssal, Kun Ferenc 7 szavazatával szemben nyerte el az alispáni tisztet.

13 Az első, aki a fent említett feltételeknek maradéktalanul megfelelt, s igazából egyik hatalmi tényezőnek még csak holdudvarába sem tartozott, az 1736-ban alispánná választott Horváth Dániel volt.

14 Az uradalmi tisztséget megyei szolgálattal felcserélő birtoktalan Friebaisz család tehetséges második generációs tagja, Ádám volt az, aki a szakértelemmel párosult tekintélyével lett baranyai alispán (1742),

15 és posztját az 1750-es tisztújításkor

16 is megőrizte. Hasonló pályát futott be az 1753-ban

17 megválasztott Hersching János, illetve az alispáni tisztet időszakunkban legtovább viselő Hojcsy Mihály (1761—1786). A megye armalista alispánjait ezután birtokosok követték: Kajdacsy Antal (1790—1811) és Mihálovics József (1813—1832). Még a 18. század elején előfordult, hogy egy alispán — mint például Baranyában és Somogyban Madarász László — két megyében is működött, de arra is akadt példa, hogy egyes megyékben két alispánt is választottak (pl.: a Tolnában). Ezt az állapotot az 1729: 15. te. szüntette meg, ettől kezdve minden megyének csak egy alispánja lehetett, de a törvény a helyettes alispán választására lehetőséget adott. Baranyában 1712 és 1728 között — főként országgyűlések idején — négyszer is sor került alispánhelyettesi megbízásra.

18 (Bana János főadószedő 1712, Berényi Gergely jegyző 1715, Pávics Mihály főszolgabíró 1721—22, Horváth Dániel főadószedő 1728). Mielőtt a megyei tisztikar elemzésébe merülnénk, röviden szólnunk kell az egyes tisztviselők jogköréről és munkájáról. Az alispán hatásköre rendkívül kiterjedt volt: helyettesítette a főispánt, 24