Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.
aránt szőnyegre került. A közös külügyminiszter és a közös pénzügyminiszter a külpolitikai vonatkozásokra, illetve a várható boszniai nehézségekre utalva a mielőbbi megoldást sürgette, a két miniszterelnök viszont a rendezéssel együttjáró parlamenti nehézségeket hangoztatta. Közben számos áthidaló javaslat is felmerült, de egyik sem talált elfogadásra, úgyhogy a terméketlen eszmecserébe belefáradt osztrák pénzügyminiszter végül még a boszniai csapatok szükségességét is megkérdőjelezte. Kálnoky sem tehetett egyebet, mint azt, hogy a mielőbbi megegyezés fontosságának hangoztatásával zárja be a tanácskozást. 15 A megegyezés váratlanul gyorsan létrejött. Szapáry magyar miniszterelnök az 1890. május 4-i közös minisztertanácson bejelentette, hogy a magyar kormány hajlandó egy olyan törvényt a parlament elé terjeszteni, amely lehetővé teszi a boszniai csapatok magyarországi tartózkodását. 16 Hogy miért és milyen megfontolások alapján adta fel a magyar kormány öt éven át tartó ellenállását, arról a magyar minisztertanács jegyzőkönyvei nem nyújtanak tájékoztatást. Mindenesetre a miniszterelnök már 1890. szeptember 21-én bemutatta a minisztertanácsnak a törvényjavaslat tervezetét, amit az kisebb módosításokkal jóvá is hagyott. 17 Nehézség csupán abból származott, hogy az uralkodó kifogásolta, hogy csapatok behozatalát megengedő törvény szövegében még a kormány beleegyezése is előforduljon 18 , de végül tudomásul vette az eredeti tervezetet. A törvényjavaslatot a magyar országgyűlés elfogadta, és az 1891. március 28-án mint az 1891. évi VIII. törvénycikk lépett érvénybe. 19 A szerződő fél megnevezése a nemzetközi szerződésekben Az uralkodó címének és a Monarchia megnevezésének használatát nemzetközi szerződések megkötése alkalmával a birodalmi kancellárhoz intézett, 1868. november 14-én kelt legfelsőbb kézirat szabályozta. Az uralkodó úgy intézkedett, hogy címe „Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya", rövidebb változatban pedig „Ausztriai császár és Magyarország apostoli királya" szerkezetben használtassák, az uralkodása alatt álló országok öszszességének megjelölésére pedig felváltva az „Osztrák—Magyar Monarchia", illetve az „Osztrák—Magyar Birodalom" megjelölés alkalmaztassák. 20 A Monarchia új elnevezése Andrásytól, az akkori magyar miniszterelnöktől eredt, aki az uralkodóhoz intézett 1868. július 10-i emlékiratában egyedül a fenti két kifejezést találta az 1867-es kiegyezés révén létrejött államjogi berendezkedéssel összhangban állónak, mondván, hogy ez az elnevezés egyszerre érzékelteti az összbirodalom, valamint az azt alkotó részek alkotmányos önállóságának fogalmát. Ennek megfelelően Andrássy elutasította az „Ausztria és Magyarország" kifejezést, viszont megengedhetőnek vélte, hogy olyan esetekben, amikor a birodalom két részét („a birodalmi tanácsban képviselt országok" illetve „a magyar koronái országai") nem nevezik meg pontosan nevükön, „az Osztrák—Magyar Monarchia mindkét államterülete" (Beidé Staatsgebiete der österreichisch —ungarischen Monarchie) elnevezéssel használtassák. 21 Az uralkodó azzal, hogy magáévá tette az Andrássy által ajánlott kifejezéseket, a magyar közjogi felfogáshoz közeledett, azzal viszont, hogy kihagyta kéziratából a „két államterület" kifejezést, az osztrák álláspontnak tett engedményt. Az uralkodói kézirat így végeredményben a magyar dualista felfogás és az osztrák centralista nézetek közötti kompromisszumnak tekinthető, azzal a kiegészítéssel, hogy a magyar álláspont érvényesült erőteljesebben. A továbbiakban ez még hangsúlyosabbá vált azáltal, hogy magyar kívánságra már 1868-tól elhagyták az „Osztrák—Magyar Birodalom" elnevezést. S
