Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

rabeli történész és levéltáros megtalálható, de ismert régészek, könyvtárosok, nyelvészek és művészettörténészek sem hiányoznak a felsorolásból. A már előbb említetteken kívül többször is itt dolgozott, csak néhány nevet találomra kiemelve: igazgatósága előtt Angyal Dávid, Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Berzeviczy Albert, Házi Jenő, Oroszlán Zoltán, Viszota Gyula, Fettich Nándor, Fináczy Ernő, Herzog József, Iványi Béla, Bartoniek Géza és lánya, Emma, Huszti József, Illés József, Lukinich Imre, Németh Gyula, Szabó Dezső, Szentpétery Imre, Fitz József, Szabó István, Asztalos Miklós, Gulyás Pál, Kumorovitz Bernát. Folytathatnám a sort, de a nevek önmagukért beszélnek.

45 Klebelsberg minisztersége után, de különösen a harmincas évek közepétől mind kevesebb állandó tagja és vendége volt az intézetnek. A lassú hanyatlás jelei voltak érezhetőek. Ez részben a radikálisan, csaknem harmadára csökkent költségvetésnek, másrészt a Fontes-munkálatok hasonló okokból történt megtorpanásának-lelassulásának volt betudható. De nyilván szerepet játszott benne a Magyar történet Szekfű megírta, és a bécsi intézeti kutatásokat is alaposan feldolgozó fejezeteinek a megjelenése is. Ennek következtében — mint arra Miskolczy Gyula is utalt — sokan úgy érezték, az intézet betöltötte hivatását, feladatát elvégezte/'

6 Az intézet sorsát haláláig figyelemmel kísérő Károlyi Árpád már a harmincas évek elejétől panaszkodott: az intézetet, mely tulajdonképpen kutatóintézet, sokan a Collegium Hungaricumokkal tévesztik össze; nem halad a Fontes sorozat; „csaknem kétségbeejtő a helyzet az intézeti budget dolgában". Abban is bizonyos volt, hogy személyi oka is van a negatív változásoknak: „Nagyon furcsállom ezt a tudománypolitikát — méltatlankodik 1934 augusztusában amiatt, hogy csak két tagot utaltak az intézetbe —, mely éppen a legértékesebb és legbővebb magyar történeti forrásokat... negligálja — éppen »szak« miniszter [azaz Hóman] égisze alatt!"

47 Mindezek ellenére 1933/34-től — mikor Fleischer kimutatása lezárul — 1941/42-ig — erről az évről jelent meg utoljára jelentés a külföldi ösztöndíjasokról — még mindig 82 esetben töltöttek be állandó és változó belső tagsági helyet az intézetben. A vendégek száma 15—20 körül mozgott évente. 1942/43ban, 1943/44-ben és 1944/45-ben is két-két egész évre szóló helyet foglalhattak el az ösztöndíjasok. E hanyatló intézeti korszakban is ott volt a belső tagok között Benda Kálmán, Ember Győző, Sinkovics István, Kosáry Domokos, Csapody Csaba, Makkai László, Supka Magda, Perényi József, Fügedi Erik, Gyóni Mátyás, Jakó Zsigmond.

48 A bécsi Magyar Történeti Intézet tagjainak gazdag munkásságán és hivatkozásaikon, melyek között számtalan bécsi levéltári jelzet szerepel, a Fontes 1921-től 1944-ig megjelent vaskos kötetein, e máig is kiválóan használható forráskiadványokon és az intézet 1931 és 1940 között megjelent tíz évkönyvén végigtekintve, megbizonyosodhatunk afelől: Klebelsberg tudománypolitikai rendszerének ezen első építőkockája, egyik legkedvesebb alkotása a tudományos eredmények szempontjából is rendkívül hatásosan működő intézmény volt. (Erről egy későbbi tanulmányomban szeretnék megemlékezni.) A mondat első felében ugyan kétkedve, de egyetérthetünk Miskolczy Gyulával, aki szerint „valamikor majd külföldön is el fogják ismerni, hogy a dunai térség történetének kutatására még sohasem létezett ekkora és ilyen jól szervezett intézet".

49 Ez pedig mindenképpen az egyik legtehetségesebb magyar tudományszervező, a „legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter," gróf Klebelsberg Kunó érdeme volt. 26