Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - HÍREK - Gyarmathy Zsigmond: Levéltári Napok Nyíregyházán, 1993. október 14–15. / 101–103. o.

Levéltári Napok Nyíregyházán (1993. október 14—15.) A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei önkormányzat Levéltára több mint négyezer iratfolyóméter levéltári anyag tárháza. Fond jegyzékünk tanúsága szerint a magyar történelem és a helytörténetírás nagy értékű forrásgyűjteménye már számos forráskiadványban és történeti feldolgozásban mutatta meg nélkülözhetetlen kincseit. A levéltári napok keretében elhangzott előadások, melyet meghívásunkra és felkérésünkre szomszédaink levéltáros küldöttei mondták el Galántáról, Kolozsvárról, Beregszászból és Nagybányáról éppen azt hozta tudomásunkra, hogy a gazdag hazai anyag mennyire hiányos, és csak törött szárnyú madár az ott lévő, Szatmár, Szabolcs és Bereg megyéket érintő forrásanyag nélkül. Nem arról van szó, hogy a megnevezett levéltárakban csak egy-két becses értékű, megyénket érintő irat van, hanem arról, hogy teljes közigazgatási sorozatok vagy történelmi nevezetességű családok levéltárai, számos beregi község anyakönyvi kötetei találhatók, s ezeken is túl tesz értékben a Szatmár megye közgyűléséhez kapcsolódó teljes hivatali, közigazgatási iratanyag. Az összeírások, az ipartestületek és számos önképződő szervezet lajstromai, jegyzőkönyvei évtizedeket, félévszázadokat fognak át. Egyértelműen bizonyítódott, hogy nem a megyehatárok a társadalmi, gazdasági és művelődési történések keretei, mert azt áthágják az emberi kapcsolatok, a termelési és értékesítési érdekek. Az országok és határai nem az együttélésnek, hanem csupán az egymás mellett létezésnek limesei. Az ország és megye határoktól független a tájegységben, a tájkeretben lezajló élet, az emberi kapcsolatok összessége. A levéltári napok keretében láthatóvá vált, hogy a levéltári iratok bármelyik ország levéltárában találhatóak is, azáltal válnak tudományos kultúrkincscsé, ha azokat határok korlátozása nélkül használhatja bármelyik szomszédos állam kutató állampolgára. Nem az a fő kérdés, hogy egy-egy falu, üzem, földbirtok, erdő stb. kié volt, ki lakott ott előbb, ki érkezett oda később, hanem az, hogy hogyan éltek, miből gazdálkodtak, mi az az örökség, amit érdemes folytatni, mi az amiből tanulni kell és ma már másképpen kell csinálni. A levéltár ezen a napon adta át a megjelenteknek az Évkönyvek sorozat IX, kötetét. Az elhangzott előadásokat az előadók nem olvasták fel teljes terjedelemben az idő hiánya miatt, taxatíve nem ismertették az adatgazdag részeket, az összegező elnök azonban bejelentette, hogy a következő, a X. Levéltári Évikönyv kéziratát ezek az előadások adhatják majd. Ezzel a megyei levéltár nemcsak saját kutatóinak, a helytörténetírásnak nyújt ismét gazdag segítőkezet, hanem a magyar köztörténetnek is. Egy olyan konferencia volt ez, ahol magyar történeti forrásról, magyar nyelven tanácskozhattak a résztvevők, noha a szomszédos országok hivatalos nyelve orosz, ukrán, szlovák és román, hangsúlyozta a megnyitót mondó Pataki József, az önkormányzat intézményi osztályának vezetője. A beregszászi levéltárosokat négytagú küldöttség képviselte. Foltin Dezső, az Ungvári Területi Levéltár beregszászi egységének helyettes vezetője adatgazdag előadása olyan forrásokra is felhívta a figyelmet, amelyek ismerete nélkül a már elkészült történeti munkák bizonyosan kiegészítésre és bővítésre szorulnak majd. Kiss András nyugalmazott levéltáros, az Erdélyi Múzeumi Társaság főtitkára részletes aprólékossággal, mégis lélegzetelállító figyelmet keltve mutatta 101