Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - MÉRLEG - Böőr László: 1956 dokumentumai Hajdú-Biharban. Debrecen, 1993 / 93–96. o.

nyéket, cáfolja meggyőzően az eimúlt évtizedek politikai indítékú torzításaiig hamisításait. Színvonalas tanulmányának már a bevezetőjében hangsúlyozza Debrecennek, az egyetemi városnak, a szellemi központnak különleges súlyát a forradalom megyei eseményeinek sorában. Ma már köztudott, hogy ebben a városban dördültek el az első — halálos áldozatokat is követelő — sortüzek. Az itteni eseményeken, forradalmi szervezetek tevékenységén, a pártfunkcionáriusok magatartásán is pontosan követhető az egész országra kiterjedt forradalom jellege, és azok az erőfeszítések, amelyeket a demokratikusan választott forradalmi szervezetek mindenekelőtt a közbiztonság megteremtése, a közellátás megszervezése és az élet normalizálása érdekében tettek. Filep Tibor tanulmánya arányaiban is mértéktartó, megfelelően „készíti elő" a válogatott dokumentumok közlését. Az összesen 291 — tehát közel 300 — általában teljes terjedelmében közölt dokumentumot a szerkesztők A forradalom napjai és az Ellenállás és politikai restauráció címmel két részre osztották. Valamennyi közölt dokumentum sorszámot, szerkesztett címet kapott. Kiemelték továbbá a szerkesztők a forrás keletkezésének dátumát, majd a forrásközlés végén a lelőhelyet adták meg. A kötet függelékében találhatjuk a Hajdú-Bihar megyében létrejött forradalmi bizottmányok tisztségviselőinek, tagjainak az írott források alapján községenkén ti bontásban összeállított neveit, majd egy vázlatos időrendi összeállítást tanulmányozhatunk a megye eseményeiről, lényegében 1956. október 13-tól 1957. december 30-dg. Végül a kiadványt névmutató és tartalomjegyzék zárja. A kötet főszerkesztője, Gazdag István több évtizedes gyakorlattal, jelentős forrásismerettel, a forráskiadványok szerkesztésében nagy tapasztalattal rendelkező levéltáros. Ismeri a források lelőhelyeit, jó kritikai érzékkel rendelkezik, és több évtizedes tudományos tevékenysége következtében megbízhatóan érzékeli a nagyváros és a megye településeinek társadalmi súlyát, a történelmi eseményekben való jelentőségét. Ügy vélem, hogy mindezek alapján indokolt és tanulságos e forráskiadványt tartalmilag és módszertanilag is alaposabb elemzés alá vennünk. A közölt 291 forrás között tartalmilag a (megyére vonatkozik összesen 93 dokumentum (31%). Ügy véljük, ez az arány megfelel Debrecen város megkülönböztetett jelentőségének, vezető szerepének, amelyet a megye életében betölt, és amelyre 'már Filep Tibor is hangsúlyozottan felhívta a figyelmet bevezető tanulmányában. 1956. október 23-a előtti napokról mindössze egy dokumentum került közlésre. A forradalom napjai című fejezet tartalmazza a döntő többséget a közölt 181 forrással (62%), míg a forradalom eseményeivel kapcsolatban később keletkezett iratok száma 109 (37,4%). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a szerkesztők tudatosan helyezték a fő hangsúlyt a forradalmi 12 nap alatt keletkezett — és sajnos országosan is meglehetősen hiányosan fennmaradt — iratok publikálására. Okkal feltételezhetjük, hogy e korszak valamennyi, érdemleges adatot tartalmazó forrása publikálásra került. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ismereteim szerint kevés megyében maradt meg annyi községi forradalmi bizottsági jegyzőkönyv, mint amennyit ebben a kötetben és ebben a fejezetben közöltek. Hasonlóan az országos kutatások során tapasztaltakhoz, Hajdú-Biharban is nagyon hiányosak a novemberi—decemberi keltezésű, lényeges adatokat tartalmazó források.) Érdemes megvizsgálnunk a forrásokat őrzési helyük szerint is. Szám szerint a legtöbb (109, azaz 37%), a nevét többször változtató, de a forradalom alatt végig megjelenő — és novemberben is csupán 2 napig szünetelő — helyi napilapból vett közlés, tudósítás, leírás. Ezt a látszólagos túlsúlyt a főszerkesztő Gazdag István is szükségesnek tartja indokolni: „Az újságcikkek közreadását első94