Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - KILÁTÓ - Thibodeau, Sharon Gibbs: Terminológiai csapdák és nyelvi korlátok / 70–81. o.

galmi megközelítés elé. Példákat természetesen bőven lehetne idézni, de most mindössze egyet emelnék ki a jelen fordítás során is felmerült problematikus kifejezések közül. Az angol „description" szót, ami különben bizonyos összetételekben, mint például a „unit of description", inkább a könyvtári szakma szemléletét és terminológiáját idézi fel, jobb híján „leírás"-nak fordítottuk, mivel a magyarban egyelőre nincs adekvát megfelelője. Végezetül külön szeretném megköszönni Borsa Ivánnak azt a jelentős segítséget, amelyet a szöveg magyarítása során felmerült problémák megoldásában nyújtott. * * * Volt idő, amikor különféle tényezők együttes hatása következtében a levéltárosok számára rendkívüli nehézséget jelentett bármit is megtudni a többi levéltárban folyó munkálatok tapasztalatairól, különösen akkor, ha az intézmények között még egy országhatár is húzódott. Most már természetesen a levéltárosok sokkal könnyebben mozoghatnak, és ha a légi vagy földi közlekedés módozatai éppen nem elérhetők, akár a teljes ele'ktronikus eszköztárat is igénybe vehetik. Lehetőségeink, hogy „jelen legyünk" egymás levéltáraiban, egyre növekednék, és már egyre inkább élünk is ezekkel a lehetőségekkel. Így építjük fel azt az egyetlen, új határt, amelyik meghatározza közösen alkalmazott fogalmainkat és tevékenységünket. A közös és eltérő elemek közötti új határ meghatározásának folyamata lényegében egy kommunikációs folyamat, amely természetesen magába foglalja a nyelvet, továbbá — mivel sajnálatos módon nem beszélünk mindannyian egy nyelven — szükségszerűen a fordítást is. Egy fordítás viszont csak akkor lehet sikeres, ha az egyik nyelv valamely fogalmát vagy műveletét leíró kifejezés a másik nyelv azon kifejezéséhez kapcsolódik, amelyik ugyanazt a fogalmat vagy műveletet jelenti. A fordítás a legnagyobb probléma, különösen az amerikaiaknak. Még inkább az, ha ugyanaz a kifejezés több nyelvben is létezik, de nem ugyanazt a fogalmat takarja. Már maga a „levéltári anyag" (archives) kifejezés jó példát kínál a fordítás bonyolultságára. Sok nyelvben előfordul, de mindegyikben némileg eltérő jelentéssel. Nagy-Britanniában és Amerikában a kifejezésen a levéltárakban őrzött dokumentumanyagot értik, Franciaországban ugyanakkor egy iratképző szerv tevékenysége és ügyintézése nyomán keletkező teljes dokumentumanyagot foglalja össze, s nem csak azt, amely levéltári őrizetbe kerül. Ennélfogva, a félreértést elkerülendő, az amerikai levéltárosoknak „irattári anyag"-ot (records) kell érteniük, amikor francia kollégáik „levéltári anyag"-ról (archives) beszélnek. Hasonló problémát jelent egy másik fontos kifejezés, a „megőrzés" (oonservation), amelyik a franciában a levéltári anyag átvételének, őrzésének és kezelésének fogalmára vonatkozik, míg az angolban a levéltári anyag kijavítására tett intézkedésekre vonatkozik. így azután a tapasztalatcsere során az amerikai levéltárosoknak „állományvédelmet" (preservation) kell hallaniuk, ha francia kollégáik ,,megőrzés"-t (conservation) mondanak. Néha a fordítási nehézségek abból a tényből származnak, hogy azt a fogalmat vagy tevékenységet, amelyre az adott kifejezés vonatkozik, még az egy nyelvet beszélő levéltárosok is többféleképpen értelmezik. Jó példa erre az a tevékenység, amelyre az angol az „iratkezelés" (records managament) szókapcsolatot használja. Az Egyesült Államokban ezt a kifejezést legalább olyan gyakran használják az iratok életciklusának egyetlen szakaszára (például az irattározásra vagy a nyilvántartásba vételre) vonatkoztatva, mint a teljes ciklus átfogó megjelölésére. 71