Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - KILÁTÓ - Thibodeau, Sharon Gibbs: Terminológiai csapdák és nyelvi korlátok / 70–81. o.

A levéltári tapasztalatok kicserélése során a terminológiai csapdák bő választékával találkozhatunk. Ugyanakkor persze a Nemzetközi Levéltári Tanács (International Council on Archives, a továbbiakban NLT) ezen veszélyek elhárításának, továbbá a nyelvi korlátokon való felülkerek édesnek az útját keresve folyamatos erőfeszítéseket tesz. Egy ilyen kísérlet az a Terminológiai Program, amelynek célkitűzése egy új nemzetközi levéltári terminológiai szótár létrehozása. Egy másik hasonló törekvés, amelyet én jobban is ismerek, (a szerző megj.) célja a levéltári gyakorlatot meghatározó szabályok, illetve nemzetközi szakmai szabványok kidolgozása. A „KÖZÖS NYELV" KERESÉSE A szakmai szabványoik a kicserélt tapasztalat rövid összegezései, hiszen azt egyrészt visszatükrözik, másrészt át is alakítják. Mint e megosztott tapasztalat kifejezése, a szabványok egyfajta „nyelvnek" tekinthetők. Egy olyan „közös nyelvnek" (lingua franca), amely a szakma művelőinek lehetővé teszi, hogy kicseréljék egymással információikat, elgondolásaikat és módszereiket. Ez a „közös nyelv" a szakterület által egyetemesen elfogadott fogalmak összessége. Az ötlet elfogadásának folyamatát gazdagon illusztrálja a NLT-nak a levéltári leírás szabványai kidolgozása terén jelenleg kifejtett tevékenysége. A munka 1988 októberében Ottawában egy, a Kanadai Nemzeti Levéltárral közösen megrendezett meghívásos összejövetellel kezdődött.

1 Az ülés kifejezett célja az volt, hogy „ismertesse és megvitassa a leírási szabványok területén a különböző országokban folyó munkálatok eredményeit, meghatározza, hogy mi értendő leírási szabványokon, továbbá olyan határozatokat dolgozzon ki, amelyek a jövőben alapul szolgálhatnak a közép- és hosszú távú tervezéshez."

2 Az eddigi munkák eredményeiről szóló beszámolóikban a résztvevők bemutatták azokat a fogalmakat, amelyeket a levéltári leirás „közös nyelvébe" való felvételre javasoltak. Ezen fogalmak között szerepeltek például az alábbiak:

3 dokumentumcsoport (document group): Mexikó képviselője úgy határozta meg, mint „természetes és jogi személyek vagy intézmények által, funkcióik vagy tevékenységük gyakorlása során egy adott időszakra vonatkozóan öszszegyűjtött mindenfajta levéltári anyag együttese. Az egy csoportot alkotó dokumentumok szerves és funkcionális egységet képeznek." elérési pontok (access points): Kanada és Olaszország képviselői terjesztették elő, mint a levéltári leírás indexelési eszközeit. eredeti rend (originál order): a holland képviselő meghatározásában „az az elv, hogy a levéltárosnak nem szabad összezavarnia az eredeti rendet. Csak a nyilvánvaló hibákat kell kijavítania." leírási egység (unit of description): a mexikói képviselő által a leírás tárgyát képező levéltári egységre vonatkozóan használt szókapcsolat. leírási elemek (elements of description): az ottawai konferencia majdnem mindegyik résztvevője által használt szókapcsolat; azokat az adatkategóriákat jelentik, amelyek a levéltári leírást alkotják. leírási szint (levél of description): az olasz képviselő szerint a levéltári leírás részleteinek összessége. levéltári fond (fonds d'archives): a Kanadai Levéltárosok Irodájának (Bureau of Canadian Archivists) képviselője úgy határozta meg, mint „azon dokumentumok összessége, amelyeket funkciói és tevékenysége során minden adminisztratív szerv, minden természetes és jogi személy automatikusan és szervesen összegyűjt." 72