Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy a felettes hatóságok csak esetenként rendelkeztek az alapítványi pénzek felhasználásának módjáról. Igaz, a kórházépítés és a kórházak fenntartásának költségei rendkívül magasak voltak. Bemardt DÖller, aki városi tanácsosként és kereskedőként a győri kórház gondnoka volt, 1779-ben a kórház bevételeinek növelésére 53 helyi kereskedőnek adta ki a kórház vásári bódéit.

28 Buda városa 1740-ben 1096, 1755-ben 500, 1760-ban és 1765-ben 1000, 1770-ben 2040 és 1775-ben 1480 forintot adott ki kórházi célokra, s ezek az összegek a város kiadásaiból 6,52; 5,7; 4,25; 5; 3,26; 2,74; 4,59 és 3,53 százalékot tettek ki.

29 A képhez hozzátartozik az is, hogy a városok a városi ingatlanok fenntartási komimunális költségeit igen magas öszszegben adták meg. Az ingatlanok fenntartására és közcélokra, városiasodásra fordított összeg a század első feléhez képest jelentősen, az 1770-es évekre már kétszeresére nőtt, ugyanakkor a városi kórházak és szegényházak fenntartására ebből viszonylag kis összeg jutott. Pozsony kórházi kiadásai 1754—55-ben 8943 forintot tettek ki, Buda 1772-ben 1480 forintot költött ilyen célokra.

30 Az itt elszámolt kiadások a szűken vett fenntartási költségek mellett a kórházhoz tartozó földek, szőlők, majorságok, erdők művelési költségeiből, az alkalmazottak fizetéséből és a szegénysorsú, fizetésképtelen betegek ellátási költségeiből tevődtek össze. Székesfehérvár városa 1776-ban 12 000 forint tőkével rendelkezett a szegények ellátására,

31 de az új kórház építésére kapott engedély miatt ebből csak kis összeget használhatott fel. Kölcsönöket fenntartási célra csak ritkán, járvány, elemi csapás vagy ingatlanvásárlás címén kaphattak városaink. A Kamara 1740-ben 2220 forint felvételét engedélyezte Lőcsének a várost ért járvány alatt felmerült költségek fedezésére, Szentgyörgy pedig 1753-ban 6500 forintot vehetett fel a szegényháznak szánt Maholányi-kúria megvételére. Bazin 1755-ben engedélyt kapott, hogy szegényházi és kórházi költségei fedezésére 359 forint kölcsönt vehessen fel, 6%-os kamat mellett, míg 1765-ben a bécsi kamara a tanácsosi fizetések felfüggesztésével fenyegette meg Debrecent, mert engedély nélkül 2811 forint adósságot csinált.

32 Lényegében nem nagy összegekről volt szó. A távolsági kereskedők ugyanebben az időben jóval nagyobb mértékben vettek fel áruhiteleket, így a sasvári textilmanufaktúra faktora, Scheye Sámuel 1780-^ban 8518, Preisach Dávid pozsonyi tolerált zsidó kereskedő 1792-ben 5681 forintot érő textíliát vett át a linzi posztógyártól.

33 A megyék szerepe a kórházak és szegényházak gazdálkodásában A megyék fontos funkciót töltöttek be a szegényházi és kórházi hálózat fenntartásában. Mint Linzbauer írja, az állandó hadsereg behozatalával egy sajátságos, de nem eléggé világosan kimondott „dualistikus viszony jött létre Magyarhon és Austria között", ami az élet egyéb területein — így a közegészségügy terén is — jelen volt.

34 Talán ezzel magyarázható, hogy noha az országban valóságos építési láz dúlt, mégis ritkaságszámba imént egy megyei kórház építése, ugyanakkor mind (közigazgatási síkon, mind pedig pénzeszközeikkel hathatósan támogatták a városi, egyházi, katonai és földesúri ispotályokat, s a Kamara mellett meghatározó szerepet töltöttek be a városok gazdasági ellenőrzésében. Pozsony vármegye megyegyűléseinek jegyzőkönyveit vizsgálva kiderül, hogy még Pozsony városa sem tudta volna szociális és egészségügyi feladatait a megye közreműködése nélkül megoldani. Hozzá kell tennünk, hogy a megyék tisztikara a század második felében nőtt fel a ráháruló feladatok megoldásához, nem utolsósorban az időről időre módosított „Regulamentum militare hungaricum" végrehajtása során, amely „által részint a hadsereg évenkénti téli ellátása, részint polgár^társadalmi szempontok az ország törvényha38