Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

tóságai közt, valamint az egészséges és beteg katonák ellátására szükséges egészség-rendőri intézkedések az általános hadikormányszék ellenében" rendeződtek.

35 A Helytartótanács a Departamentum Sanitatis megalakulása után rendszeres jelentéseket kért be a megyéktől az egészségügyre és létesítményeire vonatkozóan. Az ilyen összeírások az adott megye minden szegény- és egészségügyi intézményére kiterjedtek. Egy 1784-es felméréskor, amikor Pozsony vármegye nemesi bírái összeírták a kórházakat (nosocomia), agghajlékokat (xenodochia) és szegényházakat (domus pauperum), külön kellett feltüntetniük azokat az intézményeket, amelyek megtagadták az előírt vizsgálat megejtését.

36 Az 1785-ös felméréskor a következő kérdéseket tették fel a megyei támogatás várható összegének megállapításához: Kit illet meg a jog szegényéket és koldusokat a xenodochiuniókba felvenni? Mennyi jövedelem remélhető évenként a legátumokból (hagyatékokból) és alamizsnákból ? Milyen összeg van előirányozva évenként egy-egy xenodochiumbeli lakóra, élelmére és ruházkodására?

37 A városok — Bazin, Modor, Szentgyörgy, Pozsony és Nagyszombat — többnyire a megyén keresztül terjesztették fel egészségügyi jelentéseiket a Helytartótanácshoz.

38 Á megyei nemesi Sírák* vizsgálták meg a xenodochiumok és a világi fond okhoz tartozó alapítványok elszámolásait, miután azokat az illetékes törvényhatóságoktól megkapták, tehát ezekben az ügyekben nyilvánvaló a már említett kamarai és a helytartótanácsi, ül. a megyei ügyintézés kettőssége. A megyék és a városok közösen is létesítettek ispotályokat. Pozsony vármegye közgyűlése 1772-ben meghagyta Deák János kerületi nemesi bírónak (iudex nobilium), hogy Váralján megfelelő házat keressen és béreljen ki az idegen (extraneus) betegek számára. Deák intézkedései alapján a mezőváros ezek részére egy nagy szobát jelölt ki a megyei támogatással épült xenodochiumban. A megye szolgabírái köziratokban szólították fel a földesurakat, a nemeseket és az adózókat, hogy a felebaráti szeretet (charítas) nevében fizessék be az alamizsnát az említett betegek eltartására, a gondoskodás, a házbér és egyéb szükséges kiadások fedezésére. Az alamizsnák beszedésére úgy a nemesek, mint az adózók körében egy-egy „kipróbált hűségű embert" bíztak meg, akik jól lelakatolt perselyben (pixis) gyűjtötték össze azokat, majd a megye az összegyűlt pénzeket Petöcz János ikórházgondnoknak továbbította.

39 Szentgyörgy városa 1796-ban azzal a kérelemmel fordult a megyéhez, hogy xenodochiuma számára ruhákat és lepedőket kapjon, mert a régiek már elkoptak és tönkrementek. A megyegyűlés meghagyta a főszámvevőnek", hogy a házi pénztár (cassa domestica) számlájára a ruhákat és a lepedőket megvegye, de csakis a xenodochium részére megszabott 120 forintos kereten belül.

40 Akárcsak a Kamara, a megye is néhány alkalommal keményen beleszólt az alapítványi tőkék felhasználásába. 1787-ben az illetékes szolgabíró felszólította Pozsony város tanácsát, hogy a városi „lazaret" tőkéjének hiányáról, mely 661 forintot tett ki, 14 napon belül küldjön részletes jelentést a Helytartótanácsnak.

41 Az 1793-as megyei vizsgálat alkalmával a világi alapítványok kezelésével megbízott Csenterics, Knapp és Ribányi családok ellen igazoló eljárás indult.

42 Valószínűleg a visszaélésekkel kapcsolatos a Helytartótanács 1792. évi átirata is, amelynek értelmében a xenodochiumok tőkéit bekebelezhette, és utasítást adott ezek kamatainak behajtására. Sidó József egyidejűleg a megyegyűlés elé terjesztette a somorjai xenodochium pénzügyeinek kimutatását, s ismertette a várossal a Helytartótanács intézkedését.

43 Somorja mezőváros évi 2600 forintot kapott kamatok címén, és ezt az összeget részint alamizsnákra, részint pedig betegek ellátására kellett volna fordítania. A vizsgálat szerint a Széche39