Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.
hogy Buda város 1775. évi bruttó bevételei mindössze 7823 forinttal haladták meg ezt az összeget. 17 Az ilyen nagy kórházak külön e célra kiküldött bizottság közvetlen felügyelete alá tartoztak, amely a Rókus esetében az intézet igazgatójából, a kórházbiztosból, a másodfőorvosból, a sebészből, a városi főügyészből, a szószólóból vagy tribunusból és néhány választott polgárból állt, elnökévé pedig a Helytartótanács egy hivatalnokát jelölték ki. 18 A felsőbb felügyeletet a városi magisztrátus és a Helytartótanács gyakorolta, pénzügyökben viszont a pozsonyi és a bécsi kamarának is volt beleszólási joga. A Kamara nemegyszer közvetlenül belenyúlt a királyi városok gazdálkodásába a városi közös bizottságon keresztül. Így 1762-<ben többször napirendre tűzte a soproni (kórház ingatlan és pénzvagyonának megvizsgálását, mivel a város a kórházat rosszul igazgatta és az eladósodott. A város komikus módon még mindig a Rákóczi szabadságharc idején elszenvedett pusztításokra hivatkozott — a gazdasági bajok történeti indokolása régi kelet-európai hagyomány —, a Kamara azonban ezzel mit sem törődve a kórházhoz tartozó földek eladását javasolta, s mérlegelte azt, hogy nem lenne-e helyes az összes városi kórházakhoz tartozó földek áruba bocsátása. 19 Ez kétségtelenül megkönnyítette volna a kórházi számadások ellenőrzését, és a kihelyezett tőkékért járó 6— 20% kamat megbízható jövedelemforrás lett volna. A pápai irgalmas kórház 1757-ben letett 9000 forintos alapítványi tőkéje 1781-re 13 500 forintra nőtt, s az évi kamatok 765 forint tiszta bevételt jelentettek. 20 A városok a kórházi ingatlanokat egyébként is előszeretettel adták bérbe, így például a pozsonyi városi kórháznak az 1754. évi több mint 3000 forintos bevételének jelentős hányada a bérleti díjakból származott. 21 A kórházi javakat árverés útján kellett bérbe adni, s ebből az üzletből a városi tanácsosok automatikusan ki voltak zárva. A pénzjavak kezelése korrupciós spekulációkhoz vezetett, amelyre jó példa Mulartz doktor esete, aki egyenesen Mária Teréziához fordult az általa tett 22 000 forintos alapítványi tőke ügyében azzal, hogy a város rosszul sáfárkodik az alapítvánnyal. 22 A kórházi tőkékből gyakran vették fel pénzt a középbirtokos nemesség és az arisztokrácia tagjai. A pozsonyi kórház 1730-ban 30 000 forintot kölcsönzött gr. Károlyi Sándornak, 1749-ben pedig gr. Károlyi Ferencnek 6000 forintot, mindkét esetben birtok vásárlásra. 23 A pápai irgalmasok gróf Esterházy Gábornénalk 9000, báró Amadé Tádénak 1500 forintot adtaik hosszú lejáratú visszafizetésre, 6% kamat mellett. 24 Ha meggondoljuk, hogy ugyanekkor a kereskedelemben a 6%-os tiszta jövedelem már nagyon jó üzletet jelentett, ezek a bevételek meglehetősen magasnak számítottak. A városi polgárok is kölcsönöztök, igaz, hogy kisebb összegeket. A budai polgári kórház alapítványi tőkéjéből 1788ban Lubsehitznál 100, Pscherernél 300 és 256, Holtzernél 660, Sohrantznál 100, Henlnél 400, Krátschmernél 100, Fdedlemél 200, Kittenbachernél 100, s Müllernél ugyancsák 100 forint volt kihelyezve. 25 Székesfehérvár 1771 és 1783 között igen magas összeget, 38 823 forintot helyezett ki kamatra a háramlási árvaés szegényházi pénztárból, Pozsony 1773-ban 97 479 forint alapítványi tőkét 5%-os kamatra adott tovább. Az alapítványokból nemegyszer maguk a városok is kölcsönöztek, 1777-ben Pozsony hitelezői közt a ferences-, kapucinusés irgalmas-rend mellett ott találjuk a városi kórházat és más alapítványokat. 26 A kórházi pénzekről egy 1765. évi uralkodói leirat értelmében minden városnak számadást kellett készítenie, ezeket a pozsonyi kamara ellenőrizte, egyes esetekben viszont a bécsi kamara intézkedett a tőkék felhasználásáról. A bécsi kamara írta elő 1777-ben Buda magisztrátusának, hogy 26 000 forintos tőkéjét milyen célokra fektesse be, két évvel később pedig Károlyvárossal kapcsolatban elrendelte, hogy a kórházhoz tartozó és a bécsi Stadt-Baneonál lévő adósságlevélben jelzett 1000 forint kinnlevőségét a kamarai kincstár javára írják át. 27 37
