Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Turbuly Éva: Adatok a megyei közigazgatás és tisztikar történetéhez a Nyugat-Dunántúlon a 16. század második felében és a 17. század első évtizedeiben / 23–33. o.

tisztviselő, a személyi kötelékek azonban korszakunkban, sőt jóval később is gyakran kimutathatók. Az egyik országgyűlési követnek többnyire az alispánt választották, társa gyakran a jegyző volt. Utóbbi alkalmanként alispánként folytatta hivatali pályafutását. Arra is találtunk 1702-ben Tolnában példát, hogy egy személy viselte a két tisztséget.

27 A királyi adók beszedését a kamara által kinevezett dicator, gyakran megyén kívüli nemes végezte. Segítőjét a közgyűlés választotta, mindkettőjük a portánként behajtott adó után kiállított kötelezvények száma szerint részesült a beszedett összegből. A fő adószedő, mint a pénzügyek összefogója és irányítója, megyénként eltérő időszakban jelent meg. Addig minden egyes kivetett adót az ezzel alkalmanként megbízott személyek szedtek be, ami áttekinthetetlensége mellett gyakori visszaélésekre is módot adott. Zalában 1597. június 11-én határoztak arról, hogy főadószedőt, generális perceptort választanak, mivel „amiatt, hogy több adószedő volt és a vármegye nem tudott nekik fizetést adni, sok kár adódott." Éves fizetését 25 magyar forintban határozták meg. A bevételekről és restanciákról az alispánoknak kellett számot adnia, az ő feladata volt az a megyei kapitánnyal és a vajdával való elszámolás is. Vasban 1597-ben Zlaicsics Mátyást az egész évben a megyére kivetett összes adó beszedésére kötelezték 40 forintos fizetéssel. 1618. november 26-án Bezerédy Bálintot már 80 forintos fizetéssel választották f őadószedővé.

28 A jegyző nem választott, hanem fogadott tisztviselő volt. Tőle elvárták a szép írást, az írott latinban való jártasságot, a magas szintű jogi ismereteket. Többségük litterátus volt, részesült valamiféle felsőfokú képzésben. Megbízatásuk bizonytalan időre szólt, nem köszöntek le a többi tisztségviselővel. Anyagi okok miatt inkább ők mondtak fel, menesztésükre nem találtam példát. Megfelelő személy keresése és ajánlása a közgyűlésnek a fő-, vagy az alispán feladata volt. Éves fizetést, 60 és 100 forint között változó összeget kaptak, gyakran csak elméletben, mivel két- három- négyévi salariummal tartoztak nekik. A mágnásoktól készpénzben vagy természetben (kenyérből, borból, ruházatból) külön juttatás járt számukra, többnyire azonban a főurak sem bizonyultak bőkezűbbeknek megyéjüknél.

29 A műveltségük révén mozgékony nótáriusok, ha végképp nem sikerült járandóságukat behajtani, továbbálltak, vagy „álláshalmozókként" több megye jegyzőségét vállalták. Ez utóbbit Föglein Antal is hangsúlyozta klasszikus tanulmányában, a jelenséget azonban messze földön terjedő hírük és szakértelmük mellett vagy helyett gyakran pénztelenségük magyarázta. Korszakunk jegyzői, Szántóházy Ferenc, Pathaky János, Töthösy Gábor, Gazdagh Fülöp, Darás István Vasban, Zalában és Sopronban egyaránt megfordultak, gyakran két, olykor három megye együttes jegyzőjeként.

30 A középkorban kialakult járások élén a szolgabíró állt, akit esküdtje segített. Változó, a 16. század közepétől a 17. század végéig terjedő időszakban jelentek meg az alszolgabírók. Zalában 1566-tól találkozunk velük, Vasban 1597ben, Sopronban és Győrben csak jóval később.

31 A törvényszéki esküdtek a törvényszéken bírótársként működtek, feladatkörük a nemesi vármegye kialakulásától létezett. Hivatalosan az 1613. évi XXIV. te. választotta el őket a szolgabírák segítőivé vált esküdtektől. Alkalmanként, a nemesi felkelések idején választották meg a megyei hadak főkapitányát és vajdáját — havi fizetéssel. Az alispán megbízottja, személyes embere volt a vicegerens, aki eljárt, vagy ítélkezett ura helyett kisebb jelentőségű ügyekben. A jegyző és a főadószedő éves fizetése, a megyei főkapitány és a vajda (előbbi a lovasok, utóbbi a gyalogosok vezetője volt) havi díjazása mellett az országgyűlési követek kaptak útiköltséget és napidíjat vagy havonta meghatározott összeget. Költségeiket általában a jegyző fizetésével együtt, portánként 29