Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Turbuly Éva: Adatok a megyei közigazgatás és tisztikar történetéhez a Nyugat-Dunántúlon a 16. század második felében és a 17. század első évtizedeiben / 23–33. o.

lőmesterektől a vármegye hatáskörébe, függetlenül attól, hogy az már korábban is eljárt ilyen ügyekben. Ide tartoztak a rágalmazások, testi és becsületsértések, hatalmaskodások. Másodfokon a sedria az úriszéktől, továbbá az alispáni és szolgabírói ítélőszéktől fellebbezett ügyeket vizsgálta felül.

4 A megyék közigazgatási hatáskörét a törvények, kormányhatósági rendeletek alakították. Pótlásukról és kiegészítésükről a törvényhatóságok statútumalkotással gondoskodtak. Utóbbiak a közigazgatás szinte valamennyi ágát érintették. Többségük az áriimitációk mellett a közrend fenntartását, az adózást, a helyi katonai igazgatás módjait szabályozta.

5 Számuk a 16—17. században volt a legnagyobb, a 18. század elejétől, különösen a Helytartótanács megalakulásától, rohamosan csökkent. A megyék országgyűlési követeik révén beleszóltak a törvények alakításába, a törvényhozásba. Követutasításaikban országos, megyei és egyéni érdekek érvényesítését kérték követeiktől. 1609-ben Zala a következő utasítással látta el követeit: — Kérjék a királyt, töltse be a nádori tisztet. A vármegye Thurzó Györgyöt, vagy Homonnay Bálintot ajánlja. — Állíttassa helyre és lássa el a szükséges munícióval a Kanizsa körüli várakat. Fizesse ki a végváriakat, mivel az egytelkesek és a megye lakói úgy elszegényedtek a kanizsai török gyakori kiütései miatt, hogy ebben az évben nem tudnak adót fizetni. — Kérjék a béke fenntartását. Akik törvényesen nem tudnak adózni a királynak, azoknak a töröknek se kelljen. Ne terheljék és zavarják a jövőben a legszegényebbeket, mert elhagyják lakóhelyeiket. — Panaszolják be Bakó Farkas kiskomári kapitányt, aki az ország törvényeiben megszabott ingyenmunka fejében pénzt követel. A szomszédos helyeken lakóktól még több szolgálatot kér. A kapott élelmiszerért, gabonáért, borért pedig sem ő, sem más végbeliek nem fizetik meg az előírt árat. — A Vas megyei nemesek megszállták a Veszprémi Káptalan javait. Kérjék ezek azonnali visszabocsátását. — A király juttassa vissza hetési Pethe Lászlónak Zalavára várát. — A veszprémi püspök nevében kérjék, hogy a sümegi vár lakóinak ingyenmunkáját régi szokás szerint saját váruk hasznára rendeljék, ne máshová. — Betér Bálintot jogaiban ne károsítsák. — Ha megszüntetik a javak megszállásáról szóló IV. törvénycikket, a Viczai családnak juttassák vissza Zemplén, a Perneszyeknek Máramaros megyékben fekvő birtokait. — Somogy megyét a jövőben ne hívják külön az országgyűlésre.

6 — A prédikátoroknak tizenkatodot fizessenek. — Az ország közös ügyeiben megfontoltan és a közjó érdekében járjanak el, a rendekkel egyetértésben.

7 A központi hatalom számára a helyi önkormányzatok legfontosabb funkciója az országos adók — korszakunkban a rovásadó, illetve a török háborúk idején egyre gyakoribb, már csak nevében rendkívüli segélyadó, a subsidium kivetése és behajtása volt. Saját szükségleteikre a megyék külön helyi adókat szedtek. Ilyen volt az országgyűlési követek útiköltsége és napidíja, az egyes tisztviselők, elsősorban a jegyző fizetése, a török fogságba esett rabok kiváltása stb. A 16. század közepétől legfontosabb feladatukká saját területük katonai védelme vált. Ezt szolgálta a szükség esetén összehívott nemesi felkelés, az insurrectio. Nagyobb — mert állandó és egyre súlyosabb — terhet jelentett a területükön fekvő, vagy közeli, stratégiai szempontból fontos végvárak, Kanizsa, Veszprém, Pápa, Győr, Tihany karbantartása, javítása, a végvári katonaság el24