Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Turbuly Éva: Adatok a megyei közigazgatás és tisztikar történetéhez a Nyugat-Dunántúlon a 16. század második felében és a 17. század első évtizedeiben / 23–33. o.

látása. Előbbire az ingyen munka (gratuitus labor) szolgált, amit az adóösszeírások adatain nyugvó kirovás szerint teljesített a lakosság igás és gyalogrobottal. Mellette ugyancsak kirovás szerint vesszőt, karókat, épület- és tűzifát, élelmiszert, gabonafélét szállítottak a végvárak számára. A „szolgáltatások" folyamatosak voltak, mivel az általánosan használt palánkfalak olcsóságuk mellett állandó karbantartást, javítást igényeltek. Az ingyenmunkát többek között az 1557. évi VI. te. szabályozta, jobbágyportánként évi 6 napban határozva meg a mértéket. Ennek túllépését — kivételként — maga a törvény is megengedte. A szükségre hivatkozva gyakran előfordult 12—14 napra emelése. A munkák megszervezése, a terminusok kijelölése a megyék feladata volt, amelyet számtalan közgyűlési bejegyzés bizonyít. A vármegyék igyekeztek megfelelni szaporodó kötelezettségeiknek, a feszültségek azonban — különösen a 15 éves háború idején — növekedtek. Élesebbek voltak az ellentétek ott, ahol idegen — német, vallon — zsoldosok állomásoztak. A török hadjáratok és rablóportyák mellett a korszak végéig mindennapos volt a fizetetlen magyar és birodalmi végvári katonasággal való összetűzés, a kölcsönös panaszkodás.

8 Ez utóbbira szolgálnak példaként az 1600-ban török kézre került Kanizsa „védői" ellen megfogalmazott panaszok 1599 szeptemberéből és 1600 tavaszáról: túl sok az ellátásukra kirótt pénz-, vagy természetbeni adó. A terményekért a végváriak alig, vagy semmit nem fizetnek, gyakran nyugtát sem adnak, így értéküket az adóból nem tudják leszámítani. Az egytelkeseket fahordásra és „jobbágyi munkára" kényszerítik. A fizetetlen zsoldosok zsákmányszerző portyákon szerzik be szükségleteiket a környező falvakból. „... Hizlalt ártányt, bort, ludat és tyúkot, sok szalonnát, zabot és búzát erőszakkal elvisznek. A pénznélküli szegényeket megkínozzák, egyeseket elhurcolnak, házaikból kiűznek, a félig még gyermeket sem kímélik. A lakosokat levetkőztetik, megverik. A nemeseket a nemtelenekkel együtt elfogják, pórázon és nyakbéklyóval, mint a lovakat Kanizsára hajtják, és ott tömlöcbe vetik". A panaszok, tiltakozások eredménytelenségét látva Zala nemesi felkelést rendelt el ellenük.

9 A gyakorlati végrehajtásnak — valószínűleg a már készülődő török támadás miatt — nem maradt nyoma. Mind a négy vizsgált megyében szokás volt tavasszal a végvári katonaság szabad legeltetése meghatározott területen május elejéig. A végbeliek általában a kiszabott terminus lejártával sem akartak távozni. A legelők felszabadítására több alkalommal ugyancsak felkelést kellett elrendelni.

10 A megyei önkormányzat gondja volt területén a közrend fenntartása, a vásártartás szabályozása, a mértékek és árak limitálása, ellenőrzése. Állandó feladatot jelentett az utak és hidak javításának megszervezése, nagyobbrészt szintén ingyenmunkával. A „modern" igazgatás olyan feladatai, mint az egészségügy, oktatásügy ebben az időszakban még ismeretlenek voltak. A járványok karanténnal és más óvintézkedésekkel való megfékezésére csak a 18. századtól találunk példákat. Korszakunkban legfeljebb a közgyűlések, törvényszékek helyét helyezték át járvány miatt, például 1614 novemberében Szombathelyről Vépre, majd Acsádra, Zalában Sümegről „más helységbe".

11 Az oktatás teljesen az egyház kezében, illetve a főúri udvarokban összpontosult. Kivételt egy-két városi iskola jelentett, köztük a soproni, amelyet 1574-ben vett ki a tanács a plébános hatásköréből, s fejlesztette négy tanítós (latin és magyar mester, kettő segédtanító) intézménnyé.

12 A vármegyék közigazgatási tevékenységének megismerhetősége összefügg az írásbeliség térhódításával. Az ügyintézésben a szóbeliségnek a 17. századig, a járások szintjén a 18. század végéig jelentős szerepe volt. Számos közirat állandó őrzőhely híján a megyében vezető szerepet játszó családok leveles ládáiba került, rosszabb esetben elveszett, megsemmisült.

13 A közgyűlési és törvényszéki bejegyzések sora, a jegyzőkönyvezés a 16. század derekán indult meg. Zalában 25