Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Pohl, Manfred: Levéltár és vállalat: önfenntartás a piacgazdaságban / 45–56. o.

„történeti egylet" tagjai aktívan együttműködnek a történeti adatok gyűjtésében, munkájukat megismertetik kollégáikkal, így kíváncsivá teszik őket, rendezvényeik visszhangra találnak a belső közleményekben (házi újságok, információs lapok, hirdetések a hirdető táblán, plakátok) és a helyi sajtóban. Ide tartozik még a vállalattörténet bevonása az ipari tanuló képzésbe és a munkatársak továbbképző tanfolyamainak anyagába. Így egyre keresettebbek lesznek a történeti mellékletek a vállalat újságjában, melyet az újság szerkesztőségével való állandó kapcsolat elősegíthet. A „Német Bank Történeti Társasága" — melynek alapítását többnyire kétkedéssel figyelték — Frankfurt am Mainban, fennállásának első félévében máris kereken 350 munkatársat nyert meg tagjául.

12 Rendezvényeire Frankfurt am Mainba, Berlinbe és Lipcsébe (a téma a bagdadi vasút volt) mindig több mint 200 munkatárs jött el. De saját társaság nélkül is lehetséges a vállalat történetével megismertetni a munkatársakat. Legjobb lehetőség erre a vállalat újságja, melyben a történeti ábrázolások mindig érdeklődésre találnak. A műhelyjellegű „történeti esték" vagy a dia- és filmvetítések is közkedveltek. Ismert történészek vagy munkatársak előadásai (oral history) is mindig hallgatóra találnak. Fontos eszköz a munkatársak, vevők, média, és az érdeklődő nyilvánosság figyelmének felkeltésében az évi vállalati üzleti jelentés. Rendkívül nagy meggyőző erő szükséges ahhoz, hogy az üzleti jelentésben történeti tanulmány is legyen. A témákat és képeket gondosan ki kell válogatni és ügyelni kell arra, hogy az üzletjelentés „üzenetébe" beilleszthetők legyenek. Termelő vállalatoknál ez egyszerűbb, mivel pl. a termékek fejlődésének bemutatásával kimutatható a folytonosság és a megbízhatóság. A termelő vállalatok könnyebb helyzetben vannak akkor is, ha múzeumot vagy történeti kiállítást alakítanak ki. A múzeumok bepillantást engednek a kulturális örökségbe,

11

' bemutatják a természettudományok, a technika, a kisés nagyipar történetét. Németországban közismert a Német Múzeum Münchenben és a Bányászati Múzeum Bochumban. Nem kevésbé ismert a Daimler—Benz Múzeum Stuttgartban, a BMW Múzeum („Zeitmotor") és a Siemens Múzeum Münchenben, hogy csak néhányat említsek. Ezeket gyakran olyan vállalatok rendezték be, melyek történetüket az iparosodás kezdeteitől számítják. A növekvő szabadidő, a magasabb jövedelem és a magasabb képzettségi színvonal is fokozza a nyilvánosság érdeklődését. 1987-ben 52 millió volt a látogatók száma a múzeumokban és hasonló intézményekben, és ez a szám állandóan emelkedik. Az utóbbi időkben egyre többen fedezik fel az üzemet, mint turisztikai látványosságot. Űgy látogatják a kirándulók az ipari üzemeket, mint a Mona Lisa-t a Louvre-ban vagy a pisai ferde tornyot.

14 Az idegenforgalom is kirándulási célként kínálja az üzemeket. A vállalat történeti arculatformáló tevékenységének az iskolai osztályokra és a kiránduló csoportokra kell koncentrálnia. Magától értetődik, hogy a látogatók a vállalat történetéből dokumentumokat és tárgyi emlékeket egyaránt látni akarnak. Amennyiben múzeum kialakítása nem lehetséges, a kiállítások is hasonló célokat szolgálnak. A kantin területén a munkatársaknak rendezett meghatározott témájú kis kiállítások (pl. a munkahely története, gyártmányok fejlődése) éppoly eredményesek lehetnek, mint a vevőknek, ügyfeleknek rendezett nagyobb kiállítások (pl. a vállalat fejlődése egy másik országban). A történeti fejlődés bemutatására kiváló lehetőség a vevőtájékoztató folyóirat. A Német Szövetségi Köztársaságban az elektronikus adatfeldolgozás területén tevékenykedő vállalatok 1989-ben húsz különféle vevőtájékoztató folyóiratot adtak ki, összesen kétmillió példányban.

15 A ve vő tájékoztató folyóiratban a vállalat ügyeiről szóló helyzetjelentések és a termékekről írott ismertetések vannak túlsúlyban. A vevőtájékoztató folyóirat arculatformáló eszköz. A válla54