Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei, 1919–1921 / 17–27. o.

kedvező eredményre vezettek. Előzőleg már tájékoztatták egymást a kölcsönös gazdasági (katonai-gazdasági) és kereskedelmi igényekről, politikai szempontból pedig abban állapodtak meg, hogy az akkor legfontosabb kérdés a Renner kormány eltávolítása, és helyére egy Bajor- és Magyarország számára feltétlenül megbízható kormány uralomra segítése. Nem tárgyaltak Ausztriának Németországhoz való csatolásáról és a restaurációról. Kánya leszögezte: „Katonai beavatkozás részünkről nincs tervbe véve." Denghy müncheni magyar konzul ugyanezen a napon figyelmeztette a Külügyminisztériumot, hogy Kanzler bajor mérnök (az egyik tárgyaló fél) működése mindinkább üzleti mederbe terelődik. Féltékenyen őrködnek azon, hogy a magyar kormány megbízottai más cégekkel összeköttetésbe ne jussanak, és maga Kanzler egy export-import társaság létesítésén fáradozik. Ezt támasztotta alá Kanzler Telekihez írott levele, amelyben bejelentette a vállalat létrejöttét. A konzul nem hallgatta el fenntartásait, és inkább azt javasolta, hogy Kahr miniszterelnököt és Wutzelhofer földművelésügyi minisztert hívják meg Budapestre. A tárgyalt rövid időszak kapcsolatépítésének végeredményét kénytelenek vagyunk negatívan értékelni. A lengyelek támogatását nem sikerült megszerezni, a csehekkel éppen 1921-ben folytatódtak a tárgyalások Bruckban, a románokkal a diplomáciai kapcsolatok felvételéig jutottak, az olasz tárgyalásoknak eredménye nem volt, és a nehézségeket még fokozta IV. Károly visszatérési kísérlete 1921 tavaszán. JEGYZETEK 1 Hory András: Bukaresttől Varsóig. Bevezető 33 old. Bp. 1987. 2 Shvoy titkos naplója. 1921. április 15-i bejegyzés. 3 Az újonnan alakult szervezet megjelölése pontatlannak tűnhet, hiszen az 1918. V. Néptörvény kimondta a Külügyminisztérium létrehozását, de a minisztérium szervezetét a Tanácsköztársaság bukása után még mindig a kezdeti nehézségek jellemezték, nem is említve a politikai változások hatását. 4 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 26 1920—

XXVIII. t. sz. n. 5 MOL K 26 1921—

XXVIII. t.—2318. (1920. I. 19.) 6 Uo. 7 MOL K 26 1921—

XXVIII. t.—2318-ban ad 608/1920. 8 MOL Kab. III/L 1920—194 (MK) VI. 11. (Küm válasza 198 (MK). 9 MOL K 26 1921—

XXVIII. t.—53. 10 Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája 1901—1921. Bp. 1987. 11 MOL K 64 1920—7. t.—1124/pol. Elnöki iratok 1054. 12 MOL K 64 1920—7. t. 1655. 13 A követségi tanácsos szinte saját ügyének tekintette a lengyelek megnyerését. Meg is sértődött, amikor Halmosék elkészítették Párizsban az említett memorandumot. Nem tartotta alkalmasnak a cél elérésére, felmentését kérte. Teleki csak úgy tudta megnyugtatni, hogy arra hivatkozott, nem hivatalos személyek folytatták a megbeszéléseket, és nem adott felmentést. (MOL K 64 1920—7. t. ad 91-ben) 14 A magyar elképzelés szerint Lengyelország „egyszerűen" annyival több hadianyagot rendelne Olaszországtól, amennyit Magyarország kapni kíván. Azt már a magyar fél intézte volna el az olaszokkal, hogy a hadianyagot szállító vonatokat kísérő olasz tiszteknek olyan bizalmas utasítást adjanak, hogy Magyarországon a magyaroknak szánt küldeményt kirakják, s helyettesítsék a lengyelek által a Weiss Manfréd cégnél rendelt lőszerekkel. 15 MOL K 64 1920—7. t. 28. res. 16 MOL K 64 1919—1920—7. t. 13. 17 Ádám Magda: A kisantant 1920—1938. Bp. 1981. 18 Romsich I. már idézett munkája. 19 MOL K 64 1920—41. t. 16. 20 A Vezérkar Főnökének tájékoztatása az Olaszország és Jugoszlávia között kötött rapallói szerződés titkos részéről. 21 Volt bécsi főpolgármester. 22 MOL K 64 1920 (1922-ben) — 207. res. 27