Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Turbuly Éva: Degré Alajos tudományszervező tevékenysége / 32–37. o.

A kötetek másik csoportja Zala közgyűjteményeinek kutatásaiból nyújtott válogatást, esetenként tematikus csoportosításban, Á gyűjteményből kiemelkedik a Deák Ferenc halálának 10Ö. évfordulójára megjelentetett tanulmánykötet 1976-ban.

15 Degré törekvése mindig az volt, hogy ne csak zalai alkotók munkájának adjon helyet, hanem minden színvonalas tanulmánynak, amely beleillik a témakörbe. Különösen érvényesült ez a megfontolás a Deák kötetnél. Valamennyi, a korral foglalkozó neves történészt megkereste. A többség elvállalta a felkérést, a levelezés, szervezés azonban rengeteg időt és energiát vett igénybe. Az első három tanulmány az egész életművet tekintette át egy-egy szempontból, a következő dolgozatok szigorú időrendben fűződtek Deák politikai és jogi nézeteinek egyes pontjaihoz. A tematika rendkívül széles skálán mozgott, ez az itt idézendő néhány címből is kitűnik: Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832—36-os országgyűlésen, Takács Péter: Deák és Kölcsey liberalizmusa, Szabad György: Deák és a Széchenyi—Kossuth vita az 1840-es években, Hanák Péter: Deák és a kiegyezés közjogi megalapozása, Vörös Károly: Az öreg Deák a budapesti francia főkonzul jelentéseiben. Hernádi László minden addiginál teljesebb és pontosabb bibliográfiát közölt Deák írásaiból és a róla megjelent művekről. Degré Alajos szerzőként Zala 1839. évi követutasításával foglalkozott, amely hitel-, és büntetőtörvény-tervezetet is tartalmazott Deák kezdeményezésére. A megjelenéshez kapcsolódva a szerkesztő konferenciát, ünnepséget szervezett, amely azonban végül elmaradt. A Gyűjtemény jelentősége az első vidéki kiadványsorozatok egyikeként túlnőtt a megye határain. Ahogy Varga János írta: „meggyőződéssel állítható, hogy a Zalai Gyűjteményt a szakmai közvélemény legrangosabb kiadványai között jegyzi, publikációi nem csak Zalát érintik, országos jelentőségű kérdéseket dolgoznak fel... mintaszerűen és magas színvonalon."

16 Ez döntően Degré Alajos munkájának volt köszönhető, aki félretéve egyéni ambícióit, kiterjedt baráti és szakmai kapcsolatai révén a legrangosabb szerzőket gyűjtötte össze, ugyanakkor folyamatosan kereste és bátorította az arra érdemesnek tartott fiatal kutatókat. Veszekedett a kiadókkal, pénzt kéregetett az illetékes fórumokon, sürgetett és megköszönt minden segítséget, amely a Gyűjteményt előbbre vitte. Erre bizonyíték az a hatalmas levelezés, amit — többek között — a Deák kötet ügyében folytatott. Másik jelentős tudományszervezői eredménye a reformkori követutasítások kutatásának a beindítása volt a 70-es évek első felében. Erről a Levéltári Igazgatóságnak írt jelentésből tudhatjuk meg a következőket: csakúgy, mint az önkormányzati kötet esetében, itt is rögzítette az alapelveket, amelyeket az Ember Győző Emlékkönyvben kívánt megjelentetni. A másolatokat az érintett levéltáraknak továbbította. Ezután személyes megbeszéléseket folytatott a felkért kollégákkal Székesfehérváron, Győrben, Szekszárdon és Esztergomban. Ezek során tisztázták a szakmai alapelvek mellett a programban részt vevők személyét, a megjelentetés, a biztosítandó munkaidő kérdését is.

17 Csaknem 70 évesen, vonaton és buszon törődve járta be a Dunántúlt az egyeztetések érdekében. Itt is kitűnt önzetlen ügyszeretete, hiszen a kötetek különböző megyékben, nem is az ő szerkesztésében jelentek meg. Jól érezte magát Zalában, bár egy-egy baráti levélben utalt arra, hogy száműzetésnek érzi itt tartózkodását. Kacsai Sándornak írta 1975 decemberében: „Én ide csúsztam le ebbe a kis levéltárba, de legalább nagyjából már azt csinálhatom, amit szeretek és érdekel is. A nagyon ronda mechanikus munka lekerült a vállamról." A szerkesztések, publikációk mellett oroszlánrészt vállalt a tudományos konferenciák szervezésében, tevékenyen részt vett mind a PAB, mind a VE AB munkájában. Rengeteget lektorált, például a Csizmadia Andor és Kovács Kálmán által szerkesztett A magánjog fejlődése Közép-Európában né35