Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Turbuly Éva: Degré Alajos tudományszervező tevékenysége / 32–37. o.

met nyelvű kiadványát, a Magyar állam- és jogtörténet közismert és népszerű kötetét.

18 Folytathatnám a sort Kállay István, Bónis György, Hajdú Lajos és mások munkáival. Gondos lektorként általában három véleményt is megírt. Egy hivatalosat és egy-egy magánjellegűt a szerkesztőnek és a szerzőnek, külön-külön közölve velük csak rájuk vonatkozó mondandóját, a javasolt változtatásokat. Nagyszerű és alapos lektor volt, aki rengeteg időt és fáradságot fektetett ebbe a kevésbé látványos, de annál fontosabb műfajba. Alapos, őszinte, gyakran az egyes mondatokra, szavakra lebontott véleménye sokunkat indított el a tudományos pályán. Jobbító szándékkal mindig felfedte a hibákat, felsorolásuk mellől azonban soha nem hiányzott a biztató szó, az őszinte jóindulat. Szakirodalmi tájékozottsága imponáló volt. Gyakran készített recenziókat, többnyire a Századokba, a Levéltári és Jogtörténeti Közleményekbe, a Levéltári Szemlébe. A témától függően egy-egy módosított változat a Zalai Hírlapban is megjelent. Rendkívül kiterjedt levelezést folytatott, amelynek legalább részleges megjelentetése sok érdekes adattal szolgálna a kor, a jogtörténet és a historiográfia kutatóinak. 1972. december 31-ig volt a levéltár igazgatója, 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Szobája a leghátsó szegletben haláláig megmaradt. Mindennap bejárt, dolgozott, fogadta gyakori látogatóit. Szerkesztési, lektorálási tennivaló mellett rendszeresen feljárt Budapestre, tagja volt a Magyar Jogászszövetség Jogtörténeti Bizottságának és a TIT Történeti Szakosztálya Országos Vezetőségének. Nemcsak formális, nagyon is tevékeny részt vállalt e szervezetek munkájában. Az 1960-as évek második felétől újra tartott előadásokat a Pécsi Egyetemen. 1980-tól az ELTE Bölcsészkarán oktatta a levéltár-szakosokat. Közben a jogtudományi karon is tartott speciális kollégiumokat és néhány előadást. 1982-ben alig titkolható örömmel vette tudomásul, hogy az ELTE bölcsészkara címzetes egyetemi tanárrá avatta. Közben végig foglalkozott jogtörténettel is, a kínvallatás bevezetéséről írt 1974-ben érdekfeszítő tanulmányt.

19 Készülő nagy munkája, a magyar jobbágyság vagyonjoga azonban torzóban maradt, soha nem készült el. Erről írta 1976-ban: „Felmerült a nagydoktori gondolata. Nem adtam fel a reményt, csak most már decemberig nem nyúlok hozzá, hogy még valami nagyot alkossak jogtörténetből. Nem a doktori címért, nem a 700 forintért, de ha már egy életen keresztül igyekeztem elhitetni magammal és mással, hogy értek a jogtörténethez, alkossak is valamit."

20 Nagy elhivatottsággal dolgozott szűkebb pátriája történetének feldolgozásán és minél szélesebb körben való megismertetésén. A Zalai Gyűjtemény mellett szerkesztette a Zalai Tükör című helytörténeti kiadványsorozatot, a Nevezetes zalaiak kötetét. Feldolgozta a kórház történetét Ferenczy Sándorral és Szilvás Rudolffal, a kanizsai gimnázium históriáját, rengeteg kisebb-nagyobb témát Pálóczi Horváth Ádámtól Kisfaludy Sándorig. A máig kiadatlan Zalai Helytörténeti Lexikon számos falutörténetét írta meg, tette közkinccsé előadásaiban. A Zalai Hírlapban a helytörténeti cikkek mellett beszámolt külföldi barangolásairól, egy-egy jó könyv- vagy filmélményéről is. Előadásokat tartott, járta a falvakat. Vezette a TIT történész szakosztályát, történelembarát kört szervezett. Itt tanítgatta a tehetséges gimnazistákat — engem is —, felkészítve a jövendő pályaválasztásra. Minden érdekelte. Kiállításokat szervezett, és nyitott meg, nem volt nélküle hangverseny, színházi bemutató. Szeretett sportolni, kirándulni. Halála előtt egy évvel még gyalogosan járta be a Tátrát. A körülmények szorításában is mindig teljes életet igyekezett élni. „Egyszemélyes intézmény volt." — írta róla Németh József nekrológjában.

21 85 éve született, és tíz éve, hogy itthagyott bennünket egy áprilisi napon. 36