Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

az Akadémia irányította Római Magyar Történeti Intézetbe évente két-két kutató kiküldését határozták el. A terv megvalósulását azonban a világháború kitörése késleltette, az Intézetet csak 1923-ban szervezték újjá.

5 A mindössze másfél esztendeig, 1917 januárjától 1918 szeptemberéig, a háborús összeomlásig fönnálló Konstantinápolyi Tudományos Intézet szervezője és ügyvezető alelnöke már maga Klebelsberg volt. Bizonyos, hogy 1909-től — de lehet, hogy korábban is — kész tervei voltak az intézetre vonatkozóan.

6 Klebelsberg vérbeli modern tudományszervezőként vallotta, hogy a kutatásokat koordináló és részterületekre fölosztó intézetekben jóval eredményesebben lehet dolgozni, mint egymástól függetlenül, nemegyszer mások munkáját keresztezve vagy átfedve. Bár a Hekler Antal művészettörténész igazgatta intézet tevékenysége a háborús viszonyok miatt meglehetősen korlátozott volt, az évi 3000 koronás ösztöndíjjal kint tartózkodó, már végzett fiatalok — köztük Oroszlán Zoltán, Luttor Ferenc, Fehér Géza és Kós Károly — így is jelentős, nyolc füzetben közzétett kutatási eredménnyel büszkélkedhettek. József főherceg az intézet igazgató tanácsának alakuló ülésén mondott — valószínűleg Klebelsberg fogalmazta — beszédében kijelentette: „megfontolt egymásutánban és anyagi erőnkhöz mérten újabb intézetek létesítésére is gondolhatunk azokon a helyeken, ahol levéltárakban és múzeumokban saját nemzeti múltunk emlékei bőségben vannak ... Korunk az erők rendszeres összefogásának, a szervezésnek időszaka... Az egyeseknek elszigetelt erőfeszítése sokszor meddő marad, eredménye rendszerint nem áll arányban a kifejtett munka nagyságával".

7 1917-től Klebelsberg hasonló szavakkal indokolta a bécsi Magyar Történeti Intézet alapításának szükségességét. Immár a Magyar Történelmi Társulat elnökeként, a Társulat közgyűlésein tartott megnyitó beszédekben. Az elnökséget olyasvalakitől vette át, aki már jó három évtizeddel azelőtt figyelmeztetett az összehangolt kutatások fontosságára: Thallóczy Lajostól, a századforduló és a századelő egyik legkülönösebb figurájától. A rendkívüli műveltségű, nyelvek sokaságát beszélő Balkán-szakértőtől, Ferenc József bizalmasától. Aki mindemellett a hírhedt-híres „bűzértanya" — azaz számos (köztük a bécsi Magyar Történeti Intézet létrehozásában is közreműködő) történészt: Takáts Sándort, Csánki Dezsőt, Fejérpataky Lászlót, Fraknói Vilmost, Thaly Kálmánt, Réthy László alias Lőwy Árpádot, Károlyi Árpádot, Szekfű Gyulát és Eckhart Ferencet is vendégül látó lakása otthona — „bűzérnagya" is volt. Talán az is jelképesnek tekinthető, hogy 1916-ban királyi pártfogója temetéséről hazautaztakor bekövetkezett vonatbalesetben vesztette életét. Thallóczy a korábbi külföldi kutatásokat jellemezve már 1885-ben kijelentette: „Mindé búvárlatok fényes bizonyságai a spontán kutatási vágynak, de ha összefoglaljuk, nem látjuk az intéző kezet, mely irányt adna, mely kimutatná: erre az irányra ez az ember kell, ez még nincs átkutatva, tehát kezdjük meg ezt." Emiatt javasolta: „Ügy a bel-, mint külföldi levéltárakat rendszeresen s abból a célból kell átkutatni, melyik micsoda magyar s magyar vonatkozású anyagot foglal magában... Nem magunknak, de a köznek kell kutatni." Mintha Klebelsberget hallanánk — harminckét-harminchárom esztendővel később.

8 A bécsi levéltáraknak a magyar történelem vizsgálatában-kutatásában betöltött rendkívüli szerepét már a XIX. század közepén fölismerték. Ez érthető is, mivel a Birodalom központi hatóságai és a Monarchia közös ügyekkel foglalkozó minisztériumai a császárvárosban voltak, a Magyarország történetére vonatkozó Mohács utáni források jelentős része mindmáig a bécsi archívumokban található. A magyar történészek közül Jászay Pál volt az első, aki — már modern értelemben vett historikusként — tudományos célokra használta föl bécsi levéltári kutatásait. 1846-ban Pesten megjelent főművében (A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után) a Haus- Hof- und Staatsarchivból származó adatokkal tá12