Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

masztotta alá állításait. Gévay Antal, bécsi levéltári tisztviselő 1840 és 1842 között kiadott három kötetes összeállítása pedig az első korszerű, a Magyarországra vonatkozó iratokból, mindenekelőtt 1527-től 1541-ig, válogató forráskiadvány volt. A kutatások eredményei a század végén a magyar és az erdélyi országgyűlések XVI—

XVII. századi anyagának — Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád, illetve Szilágyi Sándor általi — kiadásában csúcsosodtak. Történelmi munkáiban számos bécsi levéltári forrásra hivatkozott Veress András, Thallóczy Lajos, Takáts Sándor és Eduárd Wertheimer is. E kutatások azonban nem tervszerűen, nem egységes koncepció alapján, hanem tudományos és módszertani irányítás nélkül történtek. így fordulhatott elő, hogy sok iratcsomót többen is átnéztek és végigvizsgáltak, miközben magyar szempontból rendkívüli fontosságú állagok szinte érintetlenül maradtak. Ráadásul a kutatások elsősorban a XV— XVII. század történetére korlátozódtak.

9 Klebelsberg kiváló érzékkel vette ezt észre. Tudta azt is: a Bécsben élő, az ottani levéltárakat kitűnően ismerő, elsőrangú szakemberekben sincs hiány. Bár Thallóczy — 1885-től a közös pénzügyminisztérium joghatósága alá tartozó Hofkammerarchiv igazgatója — 1917-ben már halott volt, itt dolgoztak a bécsi Magyar Történeti Intézet alapítói és későbbi vezetői: Károlyi Árpád, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc és Miskolczy Gyula. Közülük a legidősebb és legtapasztaltabb Károlyi Árpád volt. 1875-ben, 22 évesen lett Európa egyik legelőkelőbb, hallgatóitól a modern történeti szakmódszertan elsajátítását megkövetelő elit-intézet, az Institut für österreichische Geschichtsforschung tagja. Két év múlva már a közös külügyminisztérium alá rendelt Haus-, Hof- und Staatsarchiv tisztviselője. Az első magyar levéltáros, aki huzamosabb ideig itt tevékenykedett. 1893-tól aligazgató, 1897-től első aligazgató, 1909-től 1913-ig —- mikor több mint 36 szolgálati évvel a háta mögött nyugalomba vonult — a levéltár igazgatója. Károlyi a rendezésnél már a prpveniencia-elvet követte, a levéltár teljes anyagának modern, tudományos felvételére törekedett. Ennek eredményeképp született meg 1913-ban a levéltár állagait leíró két testes repertóriumkötet. Szekfű Gyula 1906-tól a HHStA, Eckhart Ferenc 1911-től, Miskolczy Gúla 1914-től a Hofkammerarchiv fiatal, ám szakmai körökben 1917—1918-ban már jól ismert levéltárosai. Károlyi és Thallóczy keze alatt dolgoznak — a „régiek" és az „újak" közötti folyamatosság így érezhető, kimutatható.

10 Természetes és kézenfekvő tehát, hogy Klebelsberg nagyszabású tervei kidolgozásakor és végrehajtásakor elsősorban rájuk számított. Ezek a tervek pedig már 1917 tavaszán megfogalmazódtak, s 1917 nyara, 1918 évkezdete között egyre konkrétabbá váltak. Klebelsberg 1917. április 26-án, a Magyar Történelmi Társulat elnöki megnyitójában szólt először a bécsi történeti intézet fölállításának és az addig elhanyagolt XVIII—XIX. századi források kiadásának szükségességéről. Nem sokkal később a két gondolat összekapcsolódott. Az év nyarán a Társulat bizottsága öt csoportba sorolva kidolgozta a „Fontes históriáé Hungaricae aevi recentioris", azaz a Magyarország újabbkori történetének forrásai című sorozat programját, s Klebelsberg ekkor már ennek megvalósítására kívánta a bécsi kutatóintézetet megalapítani. Ezért bízta meg Károlyit, Szekfűt és Eckhartot a sorozatterv véleményezésével, a Társulat megállapította tárgyi kereteken belüli témajavaslatok kidolgozásával. Károlyiék nem tétlenkedtek, s — nem hiába ismerték kitűnően a magyar történelemre vonatkozó bécsi kútfőket — 1918 februárjára meglehetősen részletes, a — később sajnos csak részben megvalósult — sorozatot szinte teljesen lefedő tervet készítettek. (Csak közbevetőleg: igen szomorú és nyomasztó, hogy számos, akkoriban alaposan megindokolt elképzelésük és ötletük mindmáig nem valósult 13