Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

furcsa módon — csak a Monarchia összeomlása és fölbomlása után kerülhetett sor. Klebelsberg elképzeléseit hazai és külföldi példák egyaránt inspiráltak-motiváltak. Ezek közül a legfontosabbak a következőek voltak: a német tudománypolitika századeleji tervei; a római és a konstantinápolyi magyar intézetek tevékenysége; a bécsi közgyűjtemények — mindenekelőtt a levéltárak — a magyar történelem kutatása szempontjából kitüntetett szerepe, és ezzel kapcsolatosan a bécsi magyar levéltárosok — elsősorban Thallóczy Lajos és köre — munkássága. Klebelsberg 1895-ben, egyéves berlini tartózkodása, az állam által tervszerűen irányított „tudományos nagyüzem" eszméjének németországi megfogalmazása és Berlin nemzetközi tudományos életben betöltött vezető szerepe idején kötött személyes ismeretséget e politika majdani kivitelezőivel, Adolf von Harnackkal és Carl Heinrich Beckerrel. Harnack kedvelt tanára, Becker hallgatótársa-barátja volt.

1 Jól ismerte, számtalanszor idézte Harnacknak 1909-es emlékiratát, amely szerint a tudományos kutatások, a „magas kultúra" olyannyira szükséges anyagi támogatása közös érdeke az államnak, a tőkeerős gazdaságnak és a polgároknak is.

2 Sokszor hivatkozott az ennek nyomán 1911ben megalakított Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft és az 1912-től működő KaiserWilhelm-Institutok nemzetközi tudománypolitikát termékenyítő hatására. Ugyanilyen fontosnak tartotta, hogy a nagy világégést követően, a hihetetlen gazdasági nehézségek közepette is átfogó állami intézkedésekkel segítették a német tudomány és kultúra talpra állását. „Ez az egyetlen terület, amelyen Németország még valóban szuverén maradt a háború után" — mondotta Becker. 1920 júniusában Klebelsberg későbbi minisztertársa, Friedrich Schmidt-Ott elnökségével, az akadémiák és más tudományos társulatok (köztük a háború után is működő Kaiser-Wilhelm-Institutok), valamint az egyetem összefogásával hívták életre a német tudomány kizárólag kutatási célokat szolgáló önkormányzati szervezetét, a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaftot. A Notgemeinschaft célkitűzései, szervezete és programja rendkívüli mértékben befolyásolták Klebelsbergnek az állami beavatkozás szükségességét állandóan hangoztató tudománypolitikai elképzeléseit („nagy akció minálunk másképp mint állami erővel és vezetés mellett el sem képzelhető" — vallotta).

3 A serkentő német példákon kívül más külföldi próbálkozások is cselekvésre ösztönözték Klebelsberget. „A tervszerű művészeti és tudománypolitikával bíró államok régtől fogva szükségét érezték annak, hogy külföldre küldött ösztöndíjasaik az idegenben szakszerű irányítás és ellenőrző felügyelet alatt álljanak ... — mondotta 1927-ben, a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról szóló törvényjavaslat indoklásakor. — Ilyen intézetek külföldön már régen működnek. Athénban a franciák 1846-ban, az angolok 1886-ban, Rómában a németek 1829-ben, az osztrákok 1881-ben, a franciák 1873ban, az angolok 1901-ben, a románok 1921-ben alapítottak művészettörténeti, archeológiai, illetőleg történeti intézeteket. Hasonlóképpen Kairóban, Konstantinápolyban stb. létesültek több nemzetnek hasonló intézetei. Franciaországnak ma az említetteken kívül Firenzében és Nápolyban, Madridban és Barcelonában, Londonban, Prágában, Varsóban, Szófiában és Buenos Airesben vannak külföldi intézetei, amelyeket nemcsak tudományos kutatóintézeteknek, hanem a nemzetközi szellemi együttműködés kiválóan alkalmas szerveinek tekint."

4 Magyar kezdeményezések a bécsi intézet megalakítása előtt is történtek az egységes irányítású, több ember munkáját összefogó, tervszerű külföldi tudományos kutatómunka megalapozása érdekében. Fraknói Vilmos római villájában 1895-től fogadták a magyar egyháztörténettel foglalkozó, alapítványi ösztöndíjakkal Rómában tartózkodó tudósokat. A villát Fraknói 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. A kultusztárca által fönntartott, 11