Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei, 1919–1921 / 17–27. o.

lékezésekben, még levelezésben is) a vezértitkár elnevezést használják, de az általános a főtitkár elnevezés volt. (Horthy kormányzó is 1925. október 5-én kelt kéziratában főtitkári állása alól mentette fel.) A gyakorlatban a miniszter helyettese volt, a címet azonban csak utóda, Khuen Héderváry Sándor 'kapta meg. 1920-ban került a III. fizetési osztályba. 1921. XII. 9-i kelettel a II. fiz. o.-ba sorolták. Megítélésünk szerint Kánya is szívesen vállalta Somssich-csal az együttműködést, nemcsak azért, mert más választása nemigen lehetett, de azért is, mert a miniszter a közös külügyminisztériumban diplomata volt, és Kánya élete végéig megőrizte elfogultságát volt kollégái iránt. A Simonyi—Semadam kormány megalakulása után 1920. III. 14-én ideiglenesen a külügyi tárca irányítását a miniszterelnök vette át. Csak április 19-én kapott megbízást Teleki Pál a Külügyminisztérium vezetésére. Simonyi—Semadamnál nemcsak azért nem említhetünk jelentős külpolitikai tevékenységet, mert csak pár nappal több mint egy hónapig irányította a tárcát, hanem azért sem, mert egész tevékenysége megfelelt egyéniségének. Nem törekedett irányító szerepre, a korábbi ügyvéd 120 napig volt miniszterelnök, és minden bizonnyal ő is tisztában volt megbízatása átmeneti jellegével. Ezt a rövid időt azonban ügyesen használta fel kapcsolatok kiépítésére, amelyeket a későbbi időben kamatoztatott. 1922 után vonult vissza a politikai élettől, és ezután számos bank és iparvállalat igazgatósági tagja lett. Megváltozott Kánya kapcsolata a Külügyminisztérium legfelsőbb vezetésével, amikor Teleki Pál lett a külügyminiszter. Teleki nem volt „karrierbeli" diplomata, tudós volt, aki tudományos kutatómunkát végzett. Bejárta szinte egész Európát ismeretei gyarapítása okából. Első jelentős munkájával már 1909-ben nemzetközi elismerésben volt része, az első világháború előtt a Földrajzi Intézet tudományos igazgatója volt. 1913-ban az MTA levelező tagja lett. Politikai pályáján az első említésreméltó lépést 1915-ben tette meg, amikor egy időközi választáson bekerült a parlamentbe. Két évvel később lett az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke. A háború vége felé nyilvánvalóvá vált, hogy tudományos munkásságát a politika szolgálatába állítja. (Ld.: Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál. Legenda és valóság). Célja volt Magyarország területi integritásának megőrzése. A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre Svájcban érte, ahonnan hamarosan Bécsbe utazott, ahol Bethlen Istvánnal, régi gyerekkori barátjával, az Antibolsevista Comité szervezőjével lépett kapcsolatba. Amikor a Simonyi— Semadam kormány külügyminisztere lett, nemzetgyűlési beszédeiben a békedelegáció eredménytelen erőfeszítéseiről számolt be. Kormányra jutása után (1920. július 19.) egy ideig a Külügyminisztérium vezetését is ellátta, egészen addig, amíg egészségi állapotára való hivatkozással jobbnak látta azt Csáky Imre grófnak, a békedelegáció egyetlen hivatalos diplomatájának átadni. Teleki rangját, tekintélyét nemcsak személye, de Bethlen barátsága biztosította, ez határozta meg Kányához fűződő kapcsolatát is. Tulajdonképpen ez időben alakult ki Kánya helyzete, feladata és munkája, ö lett a főtitkár, aki gondoskodott a minisztérium szervezeti működéséről, talán úgy fejezhetnénk ki, hogy biztosította a külpolitikai koncepció hátterét, alátámasztását. Bár többször hangsúlyozta, hogy személyi kérdésekbe nem szól bele, ez a valóságban nem így volt. Nem változott ez akkor sem, amikor pár hónapra Csáky Imre gróf, majd Gratz Gusztáv lett a külügyminiszter. Csáky Imre nagy tekintélyű diplomata volt, a közös külügyminisztériumban, a skutari főkonzulátuson kezdte meg diplomáciai tevékenységét, majd a drezdai, szentpétervári, berlini, lipcsei, bukaresti követségeken működött. Résztvett a fegyverszüneti, majd a franciákkal folytatott titkos tárgyalásokon, sőt ennek vezetője lett, amikor Telekit külügyminiszterré nevezték ki. Gratz Gusz18