Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1992. és 1993. évi évfolyamai / 61–66. o.

174 000 levéltári egységet foglal magában, s összterjedelme meghaladja a 3000 fm-t. Az iratanyag első — és egyben legértékesebb és legterjedelmesebb — csoportját a német állami és önkormányzati szervek alkotják. Említést érdemel többek között a Birodalmi Belügyminisztérium, a Birodalmi Biztonsági Hivatal, a Harcoló SS Ellátó Hivatala, illetve Auschwitzi Központi Építési Igazgatósága, a Birodalmi Igazságügyminisztérium, a Birodalmi Bíróság és Államügyészség, a Birodalmi Gazdasági Minisztérium, az Elfoglalt Keleti Területek Minisztériuma és az SA iratanyagai, valamint Goebbels, Papén, Rathenau és mások irathagyatéka. A második csoportba a nemzeti szocializmus politikai és világnézeti ellenfeleinek azon iratai tartoznak, melyeket a Gestapo lefoglalt. Többek között szabadkőműves, zsidó, egyházi, marxista, liberális, pacifista és egyéb szervezetekről van szó. Ezek között több a megszállt Ausztriából, Finnországból, Romániából, illetve Hollandiából származik. A cikk mellékleteként közölt állagjegyzékben Magyarországról származó iratanyagot nem említenek, magyar vonatkozásút azonban igen: a szovjet csapatok Bécsből az Osztrák—Magyar Monarchia egyes minisztériumainak 26 levéltári egységnyi iratanyagát is magukkal vitték. Az iratok további sorsát illetően az Orosz Föderáció Kormánya mellett működő Levéltári Bizottság vezetője, a nálunk is ismert R. G. Pihoja úr úgy nyilatkozott, hogy azok visszaadásának bizonyára nem lesz akadálya. Magánvéleményként azonban hozzátette, hogy az iratokat — a nyugati szövetségesek eljárásához hasonlóan — előbb mikrofilmezni kell. Ehhez pedig sok pénzre és időre van szükség. * % * A folyóirat most átnézett évfolyamai is több cikket tartalmaznak, amelyek a számítástechnikának az ügyvitelben és a levéltárban való alkalmazásával, illetve a számítástechnikai adathordozók archiválásával foglalkoznak. A fentebb említett 63. Német Levéltáros Kongresszus másik központi témája éppen a következő címet viselte: Az optikai és elektronikai tárolóeszközök esélyei és veszélyei (1993. évi 1. sz.). Az ezzel foglalkozó tanácskozás bevezető referátumát tartó Hartmut Weber a modern tárolóeszközök és digitális dokumentumkezelés jelenlegi helyzetét úgy jellemzi, mint amiről még nem dőlt el végérvényesen, hogy az az információs paradicsomba vezet-e vagy pedig csak egy zsákutcába. Az ugyanitt előadó Angelika Menne-Haritz többek között azt fájlalja az archiválás és a majdani történeti kutatás szempontjából, hogy az elektronikus tárolóeszközökön nem őrződik meg az előkészítés és döntés folyamata, hanem csak a végeredmény. Arié Nabrings: Az elektronikus adategyüttesek értékelése és archiválása című cikke (1993. 4. szám) szerint azonban ez a félelem, már egy túlhaladott állapotot tükröz, mert a számítástechnika igenis képes a döntési folyamat közbülső állomásainak visszatükrozésére is. ö Észak-Rajna Westfalia Virsen városa és körzete adminisztrációjának számítástechnikai központjában dolgozik. A számítástechnika ottani alkalmazásának fő területei: „fizikai entitások", tárgyi objektumok (személyek, lakások, telkek, üzemek stb.) adatainak nyilvántartása; főként a gazdálkodással összefüggő napi rutinfeladatok (könyvelés, pénztárnyilvántartás, bizonylatok előállítása stb.); végül pedig a strukturálatlan adategyüttesek szövegfeldolgozó rendszerekkel, illetve scanner-technikával való kezelése. Történeti érték, és így archiválás szempontjából főként az első és a harmadik csoportba tartozó adategyüttesek jöhetnek számításba. Leírja — az első csoportba tartozó feldolgozások egyik példájaként —, hogy Virsen környékén az 1970-es évek vége óta a kataszteri nyilvántartást számítógépen vezetik. Itt különösen fontos, hogy páldául egy telek kialakítása, felosztása, a tulajdonosok változása hosszú időszakon keresztül rekonstruálható le65