Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Kurányi Éva: Magyar–lengyel kulturális és egyetemi kapcsolatok a 19. század első felében / 19–28. o.

tanintézet számára a kötelező előadási nyelv — néhány tárgy kivételével — a német lett. A tananyagot és a tankönyveket a Bécsi Egyetem mintájára szabályozták. Az 1802-es osztrák rendezés alapján a karok élére a kormány által kinevezett igazgatók kerültek. Eltörölték a régi vezető szervet, az Egyetemi Tanácsot — amelynek minden aktív és nyugdíjas professzor tagja volt —, helyére az Akadémiai Szenátust állították. Ebben az időben majdnem az egész profeszszori kart németek alkották, akik — bár közülük jó néhány kitűnő tudós volt — nem értették meg a lengyel társadalom szükségleteit. Korszakunk legelején — 1790 és 1808 között — jelentős számban találunk magyarországi születésű hallgatókat az egyetemen.

10 Valószínű, hogy a német tanítási nyelv is sokakat vonzott. Legtöbben a teológiai karra iratkoztak be (51 fő), jogászokkal (12 fő) és bölcsészekkel (19 fő) csak 1801 után találkozunk. 1805 és 1808 között az orvosi karnak is volt 7 magyar hallgatója. Amikor 1809. július 15-én a Varsói Nagyhercegség csapatai élén Józef Poniatowski herceg bevonult Krakkóba, az egyetem élete is jelentősen megváltozott. Minden egyetemi ügy (a tudományos gyűjtemények, valamint különböző irodák és épületek ügyei) a német tanároktól és hivatalnokoktól ideiglenesen kijelölt „Akadémiai Érdekek Bizottsága" kezébe került. Ez 1809. december 2-án oszlott fel, amikor Poniatowski herceg aláírta a „Krakkói Főiskola Berendezése" nevet viselő uj szervezetet alapító okiratát.

11 Az ún. „Berendezés" az egyetem széles körű autonómiájának fenntartására törekedett. Feloszlatta a tanácsot, és helyébe a Krakkói Főiskola Felügyelete lépett, az addigitól eltérő összetételben. Az egyetemet mindössze a rektor és a Nevelési Kamara által kinevezett dékánok képviselték. Annál több külső tagot jelöltek: a mindenkori krakkói püspököt, a kerület elöljáróját, a büntetőbíróság elnökét és az elsőfokú törvényszék, valamint a „Felügyelet" által kinevezett titkárt. Az anyagi ügyeket kivették az egyetem közvetlen hatásköréből, és külön kerületi iskolapénztárat létesítettek. Ha megvizsgáljuk ezt a berendezkedést, nem nehéz megérteni, hogy az új felépítés a tanári karban is nagy elégedetlenséget és elkeseredést váltott ki, különösen azok körében, akik még emlékeztek a Nevelési Bizottságra. Innen eredt a mély ellentét a Krakkói Főiskola és a varsói nevelési hatóság között, amely jelentősen befolyásolta a tanintézet fejlődését. Közben Varsóban az 1812—14-es években Stanislaw Staszic közvetlen irányítása alatt elkészítették a krakkói egyetem számára az új alapszabályokat.

12 Bár felismerhetők benne az új, centralisztikus irányzatok, ez már a napóleoni törvényhozás alatt keletkezett, mégis nagyobb autonómiát biztosított a krakkói egyetemnek, mint az 1810-es decemberi rendelet. Bevezette az öt karra való felosztást, ugyanis a bölcsészeti fakultást felosztották matematika—fizikai és bölcsészeti—irodalmi karokra. A rektort a Nevelési Igazgatóság nevezte ki, az egyetemi tanárok által választott két jelölt közül. A dékánokat a karok tagjai választották, és az igazgatóság hagyta jóvá. Ismét felállították az Akadémiai Szenátust, amelynek összetétele azonban az addigi „Felügyelet"-nek felelt meg. Az új alapszabályokban szerepelt a Rektori Tanács felállításának törvényesítése is. Ez a korszak érthetően a magyarországi születésű hallgatók számának csökkenését hozta magával. Az 1808-ig tartó folyamatos létszámnövekedés hirtelen megállt, és már 1809-től óriási zuhanás következett be. Ehhez a politikai okok mellett az is hozzájárult, hogy 18Ö9 és 1846 között a német helyett a lengyel lett az oktatás nyelve.

13 1779-től vizsgálva az adatokat, csak egyetlenegyszer fordult elő — az 1796/97-es tanévben —, hogy ne találjunk magyar diákot a Krakkói Egyetemen. Most viszont a látogatottság rohamosan csökkent. 1808 és 1846 kö22