Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Kurányi Éva: Magyar–lengyel kulturális és egyetemi kapcsolatok a 19. század első felében / 19–28. o.

létrejött a Lengyel Királyság, Galíciát Ausztria kapta, Poroszországban megalakult a Poznani Nagyhercegség, s Krakkót szabad városnak nyilvánították. A tízes évek végén, húszas évek elején jelentkező európai mozgalmak a szigorú ellenőrzés miatt nem nyerhettek teret Lengyelországban (ugyanakkor sorra alakultak a nemzeti szabadkőművesség titkos szervezetei).

5 Annál inkább felszínre tört azonban a társadalmi elégedetlenség az 1830-as franciaországi események hatására. A felkelésben sok magyar is részt vett, annak elbukása után pedig a lengyel menekültek jelentős része Magyarországon talált menedéket.

6 Az egységes nemzeti fellépés hiánya az 1846-os forradalmi megmozdulást is halálra ítélte, és Krakkó is elvesztette függetlenségét. Az 1790-től 1850-ig tartó időszak politikai eseményei nem kedveztek az évszázados hagyományokkal rendelkező lengyel kultúrának. Ennek ellenére a lengyel felsőoktatás történetében fontos kezdeményezések és nagy átalakulások időszaka a most vizsgált több, mint fél évszázad. 1. Krakkó A nemzeti függetlenségétől a 18. század végén megfosztott Lengyelország sorsát igen jól példázza az ország legrégibb és leghíresebb egyetemének korabeli története. Az 1796-tól 1849-ig tartó időszakban négyszer változott az államhatalom Krakkóban. 1796 januárjától az osztrákok tizenkét évre vették át a kormányzást a városban. 1809 júliusától Krakkó a Napóleon támogatta Varsói Nagyhercegséghez került. A bécsi kongresszus 1815-ben a Kongresszusi Lengyelország létrehozása mellett Krakkót szabad városnak nyilvánította „Független és szigorúan semleges Krakkó Szabad Város és környéke" néven. Ez a függetlenség azonban csak névleges volt, és 1846 szeptemberében Ausztria nem szalasztotta el az annektálás lehetőségét, vagyis a Krakkói Köztársaságnak az osztrák monarchiához csatolását. A krakkói egyetem felépítése még gyakrabban módosult, mint a lengyel politikai élet. 1796-tól 1802-ig az osztrák megszállás első éveiben nem változtak kifejezetten az alapszabályok. Az egyetem továbbra is a Nevelésügyi Bizottság idején kialakult rendszert vitte tovább, nevét azonban Állami Főiskoláról Krakkói Főiskolára változtatta. A valóságban ez már olyan időszak volt, amikor az évszázados intézmény sorsa nem a régi határokon belül, hanem Bécsben dőlt el. 1802-ben történt az első reform, valamint a „Szabályozás" bejelentése. Mindenekelőtt elvették az Akadémiától birtokainak igazgatási jogát, a bevételeket pedig bekebelezték az általános nevelési alapba, az ún. „Stiftungsfond"ba.

7 1797 őszén elvitték az iratokat az egyetemi Levéltárból, és felállították az egyetem hivatali hatáskörén kívül a „Nevelési Alap Levéltárát".

8 Az intézmény hivatalosan is visszakapta a Krakkói Egyetem elnevezést és a régi pecsétet. Ugyanakkor — osztrák mintára — bevezették az egyetem négy karra való felosztását, és megszüntették az addigi kollégiumokat. Az előadások kötelezően előírt nyelve a latin lett. Ekkor figyelhető meg először az a jelenség, hogy a tantestületek legkiválóbbjai elhagyták az egyetemet. Csak az 1805. augusztus 8-i császári rendelet változtatta meg lényegesen az ősrégi Jagelló Egyetem felépítését,

9 beszorítva azt az osztrák monarchia iskolapolitikájának ultrakonzervatív és elbürokratizálódott sablonjába. Ezen irányzatnak megfelelően az egyetem ezentúli egyetlen feladata leendő hivatalnokok, orvosok és gyakorlati foglalkozású egyének képzése lett. Ugyanezen rendelettel átalakult a Lembergi (lwowi) Egyetem, mert egy részét bekebelezte a krakkói, másik része pedig középiskolaként működött tovább. Az egyesített 21