Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Hudi József: A történetkutatás és történetírás Veszprém megyében, 1779–1949 / 13–25. o.

kezet történetének megírásához, de tudtommal egyetlen kézirat sem jelent meg nyomtatásban. A megye zsidósága 1919 után, az erősödő antiszemita közhangulatban a befelé fordulással védekezett. A korabeli hírlapokat átnézve, csak rövidebb hitközség-történeti írásokat lehetne számba venni. 1945-ig említésre érdemes kötet csak kettő jelent meg. Singer Ábrahám már hivatkozott palotai hitközség-történetének első része (1921), valamint Kun Lajos rabbi kötete a veszprémi zsidó hitközség történetéről (1932). A pápai zsidóság talán azért nem foglalkozott komolyan a hitközség történetének gondolatával, mivel a reformkor előtti iratok valami oknál fogva megsemmisültek. A harmincas évektől a fokozatosan jobbra tolódó kormánypolitika, majd az egzisztenciális veszélyeztetettséget jelentő zsidótörvények bevezetése lehetetlenné tette a történetkutatást.

53 Végezetül szólni kell a mai honismereti mozgalom előzményének számító földrajzinév-gyűjtésről, s a harmincas években kibontakozó falukutató mozgalomról. A helyneveket a 19. században két alkalommal mérték fel, mindkét alkalommal közigazgatási úton. Először Pesty Frigyes kezdeményezésére az 1860-as évek közepén, másodszor Véghely Dezső indítványára 1893-ban. A kérdőívek mindkét esetben feldolgozatlanok maradtak.

54 A Veszprémvármegyei Történelmi, Régészeti és Néprajzi Társulat Fehrentheil-Gruppenberg Lászlót bízta meg a módszertani útmutató kidolgozásával. A Hogyan gyűjtsünk helyneveket? c. útmutató 1933-ban meg is jelent, de a várt eredményt nem hozta meg. Szórványosan, néhány községben összegyűjtötték a helyneveket, s a gyűjtés eredményét publikálták is, a legtöbb helyen azonban el sem kezdték a gyűjtőmunkát.

55 Hasonlóképpen alakult a falukutató mozgalom helyzete. 1935-ben, a Magyar Társaság Falukutató Intézete községmonográfia pályázatára a megyéből mindössze három dolgozatot küldtek be. Péter Ernő Dudar község rövid történetét és Somlóvásárhely szociográfiáját állította Össze, Kajcsos Ferenc Dóba község monográfiáját. Közülük az utóbbi üti meg azt a szintet, amely a kor színvonalán, Bodor Antal útmutatásai szerint, elvárható.

56 A korszak legszínvonalasabb községmonográfiája Horváth Konstantin cisztercita tanár, perjel Zirc-története (1930), Hidegkúti Mihály polgári leányiskolái tanár Hidegkút-története (1938), mely nyomtatásban csak 1987-ben jelent meg, s Szentgáli Károly Balatonkenese-monográfiája (1942).

57 A kéziratban lévő feldolgozásokról, falukrónikákról — melyek vezetését több helyen az 1930-as években megkezdték a tanítók —, továbbá a plébániatörténetekről ma sincs pontos képünk. Jobbára csak azokról tudunk — mint pl. Sülé Sándor kertai, Illésfalvi Antal nemesvámosi tanítóról —, akik később is bekapcsolódtak a helytörténetkutatásba.

58 A második világháború, csakúgy, mint az első, vákuumhelyzetet teremtett a helyi múlt kutatásában. 1945 után még megjelentek a Pfeiffer-féle sorozat és a Siófoki Füzetek kötetei, 1948 után azonban új eredmények nem születtek. A történészek egy része már a szabadművelődési korszakban elkötelezte magát a politikával, másik része vagy visszavonult, vagy hallgatásra kényszerült, s az asztalfióknak dolgozott.

59 1949—1956 között egyetlen helytörténeti munka sem jelent meg a megyében. Csak 1957 után kezdett magára találni a hely történetírás ismét, de a szellem és gondolkodás szabadságának érzését évtizedekig nem nyerhette vissza. 20