Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Deák Ferenc "cenzúrázott" követjelentése / 49–57. o.

Deák Ferenc „cenzúrázott" követjelentése Zala vármegye 1839. május 6-i közgyűlése mintegy 2000 helyi nemes jelenlétében közfelkiáltással választotta meg országgyűlési követté Deák Ferencet és Hertelendy Károlyt, akik már az előző diétán is közösen képviselték a megyét. Csány László, a Deák követté választását támogató párt kortesfőnöke néhány évvel később úgy emlékezett vissza erre az eseményre, hogy „akkor az értelmesség Zalában oszolva volt, és lehetett hatalom, melly a megye szellemét megdöntheté". Zala ugyanis, amely 1833-tól kezdve egyre liberálisabb szellemű utasításokat küldött a követeinek, és amely 1836/39 között a hűtlenségi perek ellen fellépő egyik legerősebb ellenzéki megyének tűnt, a valóságban (a kuliszszák mögött) megosztott volt. Ennek okát két dologban kereshetjük. Az egyik a megyei tisztújításokra, a helyi hatalom megszerzésére szerveződő választási pártok hagyományos szembenállása (illetve az, hogy ezek a választások eleve két táborra osztották a megyét), a másik pedig az, hogy Deák Ferenc szabadelvű nézeteit már 1833

136-ban sem igazán osztotta a megye nemességének többsége

f sőt még az értelmiség zöme sem. Deák elképzeléseit tulajdonképpen egy maroknyi, ámde tekintélyes középbirtokos-táblabíró csoport verekedte keresztül, fogadtatta el a megyegyűléseken, mégpedig olyformán, hogy az eredetileg konzervatív követutasításokat Deák „sugallatára", „sokszor meglepő corteskedési fogásokkal sikerült csak az idő irányához átváltoztatni". A megye korábbi vezetőinek, hangadóinak szemében Deák — amint maga írta egyik levelében —• az ősi alkotmány „feldúlását siettető veszedelmes újító"-nak, „áruló"-nak tűnt, és visszatetszést, ellenérzést szült az a módszer is, ahogy Deák „felforgató" nézeteit barátai „ráerőltették" a megye egészére. Ilyen körülmények között Deák támogatói, annak érdekében, hogy jelöltjük követté választását biztosíthassák, megegyezést kerestek az ellentábor vezetőivel. A kompromisszum ára Hertelendy Károly követté választása, és az volt, hogy a megye közgyűlése néhány ponton megváltoztatta a követutasítás tervezetét, azt a tervezetet, amely lényegében Deák munkájának tekinthető. Az 1836-os úrbéri törvények szülte helyi elégedetlenség ugyan a sérelmi kérdések (a hűtlenségi perek) előtérbe kerülésével elülni látszott, de kénytelen volt Deák éppen a nemesi adómentességet megtörni szándékozó tervet (amely szerint az országgyűlés költségeit kizárólag a nemesi rend viselte volna) elejteni, és ezzel tulajdonképpen meggyőződésének — Csány szerint kijelentésének — ellenére is vállalni a követséget.

1 A Deáknál 17 évvel idősebb követtárs, Hertelendy Károly karrierje még 1809-ben kezdődött, amikor a megye nemesi felkelésének lovaskapitányává választották. Az inszurrekció élete meghatározó élménye lehetett, mert később írt és megjelentetett egy kis könyvecskét ezzel a címmel: „Nemes felkelő ezredek az 1809. évi győri csatában." Alig egy év múlva, 1810 májusában főszolgabíróvá 49