Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Deák Ferenc "cenzúrázott" követjelentése / 49–57. o.

választották az egerszegi járásban. Hivatalát 1819. júliusáig viselte. Egy évtizednyi „hallgatás" után, 1831. júniusában tűnt föl ismét, immár másodalispánként. „Semmi sem ösztönözhet engem más, mint hazám iránt való kötelesség, barátaimnak kívánságára tehetségemet a közönség szolgalatjára szentelni, s föláldozni" — nyilatkozta egy ekkortájt írott levelében. Hertelendy volt még akkor is a másodalispán, amikor Deák Ferenc követtársa, Zalabéri Horváth János cs.kir. kamarás 1834 januárjában leköszönt hivataláról. A követi székért ketten szálltak sorompóba: Hertelendy Károly és Kerkápoly István főszolgabíró, kövágóőrsi birtokos. Az 1834 márciusában tartott követválasztáson a tekintélyes pártfogók — köztük a nádor! — által is támogatott Hertelendy győzött, ő lett Deák követtársa. Hertelendy korábban tagja volt annak a küldöttségnek, amely (válaszul a követjelentésekre) a megye pótutasításait dolgozta ki és a közgyűlés elé terjesztette. Csány szerint ekkor még maga Hertelendy is egyetértett Deák nézeteivel, később azonban Pozsonyban, az országgyűlés idején fokozatosan eltávolodott tőle. Közrejátszott ebben az is, hogy Deákkal szemben nem a vallásszabadság ügyét, hanem a katolikus felsőpapság elképzeléseit támogatta, nem kis részben azért, mert pártjának pénzelője — a Deák mögött álló „protestáns párttal" szemben — éppen a veszprémi püspök volt. E két párt szembekerült és ádáz csatát vívott egymással már az 1834-es és az 1831-es tisztújítások alkalmával is, és Hertelendy tábora mindkét esetben vereséget szenvedett. Hertelendy 1834-ben (már országgyűlési követként) első alispánná kívánta magát választatni, ez azonban nem sikerült, sőt meg kellett válni másodalispáni hivatalától is. Ilyen előzmények után valóban veszélyes lett volna Hertelendyt még a követté jelölésből is kihagyni, mert hívei, ha vezérüket most is félreállítják, bosszúból meg tudták volna akadályozni az ellentábor jelöltjének, Deák Ferencnek a megválasztását. Deák barátai ilyen megfontolásból egyeztek meg a „Hertelendy ánusok"-kal, míg az ellenfél hangadói azt várták Hertelendy tői, hogy mint az idősebb és tapasztaltabb tisztviselő és követ, majd „atyailag" szemmel tartja, mérsékli és visszafogja az élesen kormányellenes nézeteket valló Deák Ferencet? Az országgyűlést 1839, június 2-ra hívta össze Pozsonyba az uralkodó. Mielőtt azonban június 5-én megtartotta volna első, országos ülését mind az alsó-, mind a felsőtábla, június 3-án „conferenciára" gyűltek össze a vármegyei követek a pozsonyi megyeházán. Itt egyetlen napirendi pont szerepelt, mégpedig a nemzetet ért legfrissebb sérelem: Ráday Gedeon gróf eltiltása az országgyűlésen való megjelenéstől. Ráday ugyanis még 1837 márciusában olyan indítványt tett Pest megye közgyűlésén, amelyben hevesen támadta a királyi táblát az országgyűlési ifjak elítélése miatt, és az igazságtalan ítélőbírák elbocsátását, valamint az országgyűlés azonnali összehívását javasolta. A kormány e beszéd nyomán vizsgálatot rendelt el ellene, majd perbe is fogta. Eközben mindent megtett annak érdekében, hogy ne válasszák meg Rádayt Pest megye követévé. Amikor arra 1839. tavaszán mégis sor került, az uralkodó megtiltotta Rádaynak, hogy Pozsonyban megjelenjen, és új követválasztásra utasította Pest megyét. Pest azonban, ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, körlevélben értesítette az egész országot a történtekről. Ráday esete ilyen módon éppen néhány nappal az országgyűlés kezdete előtt vált ismertté, érthető tehát, hogy a közvéleményt miért éppen ez az ügy foglalkoztatta akkor a legélénkebben. A vármegyei követek 1839. június 3-i konferenciáján tehát — Hertelendy Károly nem csekély ijedtségére —, Dessewffy Aurél naplója szerint Deák „indítványozá felírás által bejelenteni, hogy a Rendek semmibe sem kívánnak bocsátkozni, míg ezen sérelem orvosolva nem lészen". Dessewffy szerint „a többség hajlott a felírásra, de ilyen kijelentéshez nem járul[t], egyébiránt a dologról határozat az Ország gyűléséinek] őfelsége-által történendő megnyitása 50