Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Székely György: Magyar tanárok és hallgatók az európai egyetemeken az Árpád-korban / 3–13. o.
averroistái, Siger de Brabant magister és kollégája Boethius de Dacia magister, párizsi professzor az értelmiség átmeneti típusát alkották: egy liégei egyház kanonoki javadalmából éltek, de egy kortárs ferencrendi szerint nem voltak világi papok vagy szerzetesek (personae religiosae), csak simplices clerici, magasabb felszentelés, papi beosztás, nőtlenségi kötelezettség nélkül. Boethius Daciusnak tulajdonította Sajó Géza (1955) az Országos Széchényi Könyvtár kódexében lévő XIII. századi De mundi Aeternitate munkát. Az averroista szellemű szerzők elítélése 1277-ben Boethius Daciusra is kiterjedt, Étienne Tempier párizsi püspök egyházi szankció alá vetette a hittudomáhyt és filozófiát elválasztó tanait. Boethius de Dacia jelentőségét Georges Duby is kiemelte (1966). Ebben a tudósban nem szabad Erdélyi Bojótot látunk, hanem Dánia fiát. A sors iróniája, hogy a filozófia egyházi korlátozása ellenére e tudomány szimbolikus alakja nem volt idegen a templomépítészettől: a párizsi Notre Dame nyugati portáljának domborművén „A filozófia" római széken ülő, földig érő ruhás férfi dús hajjal; jobb kezét maga mellé emeli nyitott könyvvel, baljában jogar; két lába között álló létra mellére támasztva; feje felhőkben. A tanulmányi hely szerint ismert vagy végzettséget mutató címet viselő személyekhez vagy ismeretlennek maradtakhoz kapcsolódó kézirattöredékek, sokat feltárhatnak még a peregrinatiókról. Ezek fellelésében feledhetetlen érdemei vannak Mezey Lászlónak (1977, 1981, 1982, 1983), e kutatási irány úttörőjének. Kiemelte, hogy míg 1200 előttről csak tíz kódex maradt, kódextöredék viszont több mint ötven került elő, ez teszi lehetővé az egyetemi íráskorszak és kultúra magyarországi hatásának kutatását. A grammatica és az auctores csoportjába tartozik egy Vergilius-<kódex töredéke a XIII. századból. Két magyar nevet tartalmaz egy XIIL századi kézirat, amely szövege szerint a párizsi egyetemi korai skolasztikára utal, a Petrus Lombardustól Petrus Comestorig tartó fejlődésre. A Petrus Comestor: História Scolastica magyar glosszája 1230 körüli. E gloszszák Mezey szerint iskolamesteri széljegyzetek, amelyek anyagával a magister a hallgatók, sodalisok ismeretanyagára apellált. Az utalások antik latin irodalomra és egyházatyákra vonatkoznak. Ezekkel az artes feletti, a felsőbb teológiai tanulmányokra készítettek elő. A kódex és a glosszák művészeti, építészeti és zenei vonatkozásokban is felhasználhatók. A glosszátor annál inkább ismerhette párizsi magisterek tanítását, mert a latin mellett in gallico is adott szavakat. A Franciaországban tanult magyar mester Esztergomban a főszékesegyházi iskolában működhetett, van ugyanis glosszautalás Szent István magyar királyra, akit Sámsonhoz hasonlított. A logikára vonatkozik egy Arisztotelész szöyegtöredék, 1270/80 évekből, párizsi egyetemi jellegű rövidítésekkel. A természetbölcselet köréből gazdagabb töredékváltozat mutatja a magyarországi ismereteket; Arisztotelész fizikai tárgyú XIII. századi töredék egyetemi jellegű rövidítésekkel; Aquinoi Tamás Arisztotelész metafizikájához XIII. századi párizsi skolasztikus jellegű rövidítésekkel; Aquinoi Tamás Summa Theologiae U280 körül Párizsban másolt kódextöredékei; a teremtés szükségességéről megvitatott kérdés töredékei XIII. századi párizsi egyetemi jellegű rövidítésekkel; a passiókról megvitatott kérdés töredéke a XIIL századi Párizsból; Szent Bertalan és Szent Egyed tárgyról szóló collatiók töredéke a korabeli párizsi egyetemről. Már a fiatal Fraknói Vilmos írt — a tudományok állapotát tárgyalva az Árpádok alatt — a XIIL század közepe táján élt Jakab mesterről, egy krónikát idézve annak Capitaneus Sectae Pastorum apostata Cisterciensis voltáról (1863). A francia történeti szintézisekben rendre szerepel a magyarországi mesternek mondott Jakab (magister), aki az 1251. évi ún. pásztor kereszteshadjárat vezére volt, Szűz Máriától kapott levélből megtudott 'küldetésére hivatkozva, s aki Észak-Franciaországban a klérus és földesurak ellen prédikált, mígnem merénylet áldozata lett. Párizsi fellépése, a Saint Eustache egyházban prédikálása és 7
