Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Székely György: Magyar tanárok és hallgatók az európai egyetemeken az Árpád-korban / 3–13. o.

esetleges végzettséget jelző címe alapján nem kerülhető el, hogy az egyetemmel való lehetséges kapcsolatára gondoljunk, csakhogy ennek konkrét alapja nincs. Steven Runciman rejtélyes személynek minősítette (1955), Adolf Waas viszont részletesen leírja mint 60 év körüli, sápadt, szikár embert hosszú szakállal, mint aki nagy beszédkészséget mutatott, több nyelven beszélt, s aki egykori ciszterci lett volna (1956). Hívei, a pásztorkák nemcsak juhászt, hanem általában alacsony néprétegekből való embert jelentenek, az ellenséges szellemű krónikák a tulajdon, a közrend, az erkölcs különféle megsértőit és varázslókat is felsorólnak köztük. Az értelmiségi kapcsolat sem hiányzik, amire Váczy Péter hívta fel a figyelmet (1956): Rouenban egy előkelő polgári családból való klerikust mint pásztort fogott el az egyház. Magát Jakabot azonban nem egyetemi grádust viselő személynek tartotta Váczy, hanem a német valdens mozgalommal kapcsolatban álló kiugrott cisztercitának, aki az eretnek érintkezés miatt kapta a mester bélyegét. Párizs jelentőségét Szent Lajos király korában ismételten hangsúlyozta Georges Duby (1958, 1975): népessége 80—150 000 főre tehető, a francia és az európai városok között messze kiemelkedve. De már nem állt egyedül mint egyetemi város. Az Angliában 1190 körül született Johannes Anglicus erről kapta nevét, míg annak Johannes de Garlandia változatát onnan nyerte, hogy Oxfordban kezdett tanulmányok után á párizsi Garlande utca adott neki egyetemi szállást. Grammatikai, poétikai, teológiai író, 1229-ben Toulouseban tanár, 1231-től Párizsban tanított grammatikát és retorikát, ahol 1252 körül halt meg. A párizsi egyetemi életről színes képet festett Hajnal István (1920), de itt csak Andrást, IV. Béla és V. István káplánját jelölte meg, mint akiről említés maradt fenn, hogy a párizsi egyetemen tanult. De az udvari papok, a jogi tudású oklevélírók tanulási helyét a párizsi egyetemen kereste, ott is a facultas artiumon. Ezt az angol—német—magyar oklevélírási egybeesést Mályusz Elemér kifejezetten a párizsi Sorbonne keretében szerzett tanultsággal magyarázta (1940):. A legmegbízhatóbb forrás valamely ország fiainak egyetemi tanulmányaira az anyakönyv. Mégis Bologna példája mutatja, hogy az első ilyen előfordulás nem jelenti feltétlenül a kezdetet. Különben nem lenne érthető, hol tanult az ottani első magyarországi tanár, aki előbb működött, mint az anyakönyvből ismert első magyarországi tanuló. Móra Mihály állította össze (1959) a Damasus, a XIII. század elején Bolognában tanító glosszátor származására kialakult nézeteket, öt évszázadokon át Boemusnak tartották, amit Kantorowicz vont kétségbe, de magyarnak sem ismerte el. A magyar származást Kuttner és A. M. Stickler vallotta. Ezt ugyanis a jogi paroimia gyűjteménye (Brocarda) átdolgozásának lipcsei, montecassinói és worcesteri kézirata igazolja, sőt Damasus egy eredeti munkája is. Az ő 1215—18 között keletkezett Summája, e párizsi kézirat így indul: Expliciunt tituli Damasi ungarii super decretales A magyarországi professzor már előbb működött, mintsem a pápaság a laikus testület, a tanárok kollégiuma fölé akarta emelni befolyását úgy, ahogy III. Honorius 1219-ben a licentia docendi-t biztosító doktorrá fogadást a bolognai katedrális esperesének hatáskörébe utalta. Igaz, egyben a pápaság erősítette meg a bolognai doktori fokozat egyetemes (ubique terrarum) érvényét. De ez nemcsak a tanításra, hanem az egyházi bíráskodásra is vonatkozott. Már a korábbi pápa, IIII. Ince kormányzata első tizenkét évében keletkezett dekretálisait egy pápai jegyző állította össze, s ez a Compilatio Tertia 1209/10 során pápai megerősítést kapott azzal, hogy a bolognai mesterek és hallgatók használhatják tam in judiciis qúam in scholis. Mindez hatott Bologna vonzóerejére, ahol Veress Endre anyakönyvi összeállítása szerint 1221-től ismert, egyben folyamatos a magyarországiak tanulása. De hogy ez már korábban elindulhatott, abból is sejthető, hogy Gerics 8