Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - MÉRLEG - Ö. Kovács József: Tolna megyei levéltári füzetek 3. Tanulmányok. Szekszárd, 1992 / 95–98. o.

Főként a napló bejegyzéseire támaszkodva követhetjük nyomon Perczel Miklós további életpályáját: Amerikában, majd Európában, ahol például Mór testvérével együtt 1859-ben a franciák oldalán részt vettek az osztrákok elleni háborúban. Az újabb amerikai tartózkodás alatt Perczel Miklós a polgárháborúban ezredesként szolgált, majd gazdálkodott, végül borkereskedő lett. 1867-től ismét Magyarországon élt, a kiegyezéssel azonosulva Baranya megye és Pécs főispánja lett. Visszavonulása után, 1904-ben Baján halt meg. Kolta László tanulmánya: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! mozgalom. (A Hűségmozgalom zászlóbontásának 50. évfordulójára) logikailag is kötődik az előzőhöz, hiszen egy szintén jelentős Perczel-pályát ismerhetünk meg. Az életrajzi adatok felsorolása után Perczel Béla közigazgatási tevékenységét követhetjük nyomon. 1931-ben Tolna, Bács-Bodrog megye és Baja főispánja volt. Tisztségéről később lemondott, bár alispánként, országgyűlési képviselőként továbbra is aktív szerepet vállalt. A tanulmány szerzője bemutatja az újjáéledő pángermánizmus völgységi és bonyhádi vonásait, illetve Perczel Béla náciellenes tevékenységét. A politikatörténet iránt érdeklődők részleteiben megismerhetik Perczel politikáról és erkölcsről vallott nézeteit. Kolta László téziseiben (leírva mindazt, amit eddig nem igazán lehetett) cáfolja a hazai történetírás — mindenekelőtt Tilkovszky Lóránt és Bellér Béla — eddigi megállapításait, miszerint: 1. A hűségmozgalom nem párt volt. 2. A szerző szerint a mozgalom nemzetiségi programja kiállta a próbát. 3. A mozgalom pártok támogatása nélkül szervezkedett. 4. „A náci ideológiát nem a hazai svábok találták ki." A zárófejezetben megismerhetjük Perczel Béla internálásának, tragikus halálának és temetésének részleteit. Összességében: az eddigiekhez képest reálisabb képünk alakulhat ki Perczel Béláról és a hűségmozgalomról. László Péter (Tolna megye 1956-ban) nyilván úttörő, megyei kutatását 1985 és 1989 között végezhette, melynek során elsősorban a pártarchívumi forrásokat vizsgálta. Mint írja, több száz fő visszaemlékező vei beszélgetett. Nevük azonban, mivel erre a szerzőnek nem volt felhatalmazása, számunkra ismeretlen. Logikailag jól felépítve ismerhetjük meg 1956 tolnai előzményeit: a társadalmi feszültségforrásokat, a helyi vezetők magatartását. A megyében nem alakult ki olyan társadalmi szerveződés, amely a Rákosiék utáni politikai erővel szemben hatékonyan felléphetett volna. így Tolna megye lakossága is valóban belesodródott az eseményekbe. Az október 23-i budapesti tüntetést és a Gerő-^beszédet követően az MDP megyei vezetése ellenforradalmi provokációnak minősítette a megmozdulásokat. Október 24. után az MDP felhívására megalakult civil, fegyveres csoportok, s a párt- és állami szervek — ekkor még — számíthattak a rendőri és karhatalmi erőkre, valamint a megye három laktanyájának (egy magyar, két szovjet) katonáira. Tolna megye első, nagy tömegdemonstrációja Bonyhádon zajlott le október 26-án. A tüntetést a hidasi bányászok szervezték, s mint a szerző írja, jelszavaik „alkalmasak voltak a gátlások feloldására, az indulatok elszabadítására." A bekiabált szövegeket olvashatjuk, például az orosz-, kommunista- és zsidóellenes mondatok idézésekor halvány képet alkothatunk a vidéki megmozdulásokról. Általában a munkáslakta települések, járási székhelyek megmozdulásai voltak a legjelentősebbek, amelyeknek szervezői a középiskolai tanárok és diákok, illetve munkások közül kerültek ki. Az események kronologikus és összetett bemutatása során jól nyomon követhetők a forradalom leverésének állomásai: orosz bevonulás, sztrájk, disszidálás, a „pufajkások" működése, kivégzések, a munkástanácsok felszámolása. A korszak, és kifejezetten 1956 kutatóit bizonyára az is érdekelné, hogy a szerző pontosan mely pártarchívumi forrásra támaszkodott alapos kutatómunkája során. Valamilyen ok miatt igen sokszor elmaradt a hivatkozás. 96