Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - MÉRLEG - Ö. Kovács József: Tolna megyei levéltári füzetek 3. Tanulmányok. Szekszárd, 1992 / 95–98. o.

Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok Szekszárd, 1992. Szerk. Dobos Gyula. 200 p. A címben jelzett mű terjedelme és formája alapján joggal sorolható a füzetek könyvészeti jellemzőit meghaladó kötetek" közé. Dobos Gyula szerkesztő és egyúttal szerző, levéltáros kolléganője, egy főiskolai oktató és — mondhatnánk — örvendetesen, két középiskolai tanár, valamint egy nyugdíjas malomipari szakember vállalkozott tanulmányírásra. A kötet vegyes jellegéből adódóan olvashatunk az életrajzi megközelítések 'mellett esemény-, mozgalom- és agrártörténeti dolgozatokat. Dobos Gyula („Emelt fővel ..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról) számára érezhetően nagyon közelivé vált Perczel Miklós személye és munkássága, ami nem baj, ha mindez nem csökkenti a tárgyilagosságra törekvő ábrázolást. Alapos levéltári és szakirodalmi anyaggyűjtésre támaszkodó munkájában a Perczel család korai történetét is felvillantva jelöli ki a Perczelek helyét a magyar történelemben. Akadt közöttük királypárti konzervatív, liberális, republikánus politikus, azoknak is a felső rétege: országgyűlési elnök, miniszter, fő- és alispán, főszolgabíró, vagy éppen még előbb Bach-korszakbeli megyefőnök. Az általában jobban ismert Perczel Mór és Miklós nevelését Vörösmarty Mihály is befolyásolta. A Perczelek a reformkorban a radikális reformerek közé tartoztak. A tanulmány középpontjába állított Perczel Miklós •— Mórral szemben — kisebb, bár korántsem jelentéktelen szerepet vállalt: aktív szervezője volt a déldunántúli védegyleti mozgalomnak, majd 1848—49-ben ott volt az országgyűlésben, illetve a hadszíntereken: 1848 júniusától a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokaként. Dobos Gyula sok anekdotikus elemmel átszőve regisztrálta Perczel Miklós 1848—49-es működését, sokszor talán nehezen érthetően, inkább csak a „főhős" szempontjából értékelve a helyzetet. Ennek egyik nyilvánvaló oka Perczel Miklós kéziratos naplója volt, amely alapján egyáltalán lehetségessé váltak bizonyos részletleírások. A napló sorainak olykor ösztönös átvétele különösen az emigrációs időszak (18 év) bemutatásakor érzékelhető. 48—49 történetével foglalkozó egyes kutatók valószínűleg vitatnák azt — a feltételezhetően szintén Perczeltől származó — megállapítást, miszerint Görgey csak egyszerűen megadta „seregét az oroszok kénye-kedvére". A többnyire csak regisztrálásra szorítkozó módszerből fakadóan olvashatunk ellentmondásos részleteket a „török vendégszeretetről," „bolgár alázatosságról és közömbösségről", másutt pedig a török korrupcióról, rabságról. Ugyanakkor, ha az előbbi esetben az ábrázolás hátrányát jelentette a napló gyakori idézése, máshol —• például Kossuth és Bem ellentétének, az emigrációs, konfliktusokkal teli mindennapok bemutatásakor — a „torzításnélküliség" előnyös. így tudjuk meg, hogy Perczel szerint „2 dinasztia" vetélkedett egymással: Kossuthé és Perczelé. 95