Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Buzási János: A XII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus / 34–42. o.

A XI. (párizsi) közgyűlés jegyzőkönyvét a montreali közgyűlés lényegében vita nélkül, egyhangúlag fogadta el. A Tanács 1988—1992 közötti tevékenységét négy beszámoló ismertette. Ezekről érdemes több szót ejteni. Az általános beszémoZóból kiderül, hogy a Tanács tagjainak száma a be­számolási időszakban jelentősen gyarapodott. Szavazati joggal rendelkező, „A" kategóriás tagként a következő 24 ország csatlakozott: Afrikából a Dél-Afrikai Köztársaság, Algéria, Bénin, Burundi, Kamerun, Comore-Szigetek, Dzsibuti, Guinea, Namíbia és Niger; Amerikából Áruba, Guyana, Paraguay és Surinam; Ázsiából Burma, Jemen és Mongólia; Európából Andorra, Észtország, Litvánia, Macedónia, San Marino és Szlovénia; Óceániából a Coak-szigetek. Megjegy­zendő, hogy a beszámoló Oroszországot is új tagként tünteti fel, míg Horvátor­szág régebbi tagként szerepel. A beszámolási időszak végén a Tanácshoz a következő regionális szerveze­tek tartoztak: latin-amerikai, arab, karibi, közép-afrikai, kelet- és dél-afrikai, ausztráliai és óceániai, délkelet-ázsiai, dél- és nyugat-ázsiai. Felmerült egy euró­pai regionális szervezet létrehozásának igénye is a beszámolási időszakban, de ezt az eddigi alapszabály nem tette lehetővé. A szekciók száma háromról ötre emelkedett, így a közgyűlés időpontjáig a következő szekciók működtek: oktatási és levéltárosképzési szekció (új), gazda­sági levéltári szekció (új), nemzetközi szervezetek levéltárosainak szekciója, vá­rosi levéltári szekció és levéltáros egyesületek szekciója. Alakulóban volt to­vábbi két szekció: a parlamenti és pártlevéltárak, illetve az egyetemi levéltárak szekciója. A Nemzetközi Levéltári Tanács támogatását élvező fejlesztési és oktatási projektek megvalósítását a levéltárfejlesztési állandó bizottság koordinálta. A munkatervben előirányzott szakmai feladatok végrehajtását szakbizottságok és munkacsoportok irányították, úgy mint informatikai, állományvédelmi (eb­ben magyar részről közreműködik Albrechtné Kunszeri Gabriella), reprográfiai (ennek titkára Körmendy Lajos), pecséttani (magyar tagja Bertényi Iván) szak­bizottság, az irodalmi és művészeti levéltárak, az audiovizuális levéltárak szak­bizottságai, a gyűjtőterületi és a levéltárépítési szakbizottság, valamint az épí­tészeti levéltárak munkacsoportja (magyar tagja C. Harrach Erzsébet). Régi probléma, hogy a magyar levéltárosok jelenléte a Nemzetközi Levéltári Tanács testületeiben és szervezeteiben igen szerény. Ezt a Tanács vezetősége rendszere­sen észrevételezi, s egyre kevésbé tudjuk megindokolni, hiszen számos nálunk szegényebb ország sokkal nagyobb aktivitást fejt ki. A Nemzetközi Levéltári Tanács 1988-tól 1992-ig terjedő középtávú munka­tervének végrehajtását az általános beszámoló IV. sz. függelékében terjesztették a közgyűlés elé. A terjedelmes jelentés a következő tárgykörökre tagolódik: ál­talános tárgyak, levéltártudomány, oktatás és képzés, gyűjtőterületi tevékeny­ség (az ún. records management), informatika, állományvédelem, speciális levél­tár- és irattípusok, a levéltári anyag használata (tájékoztatás, forrásközlés, mik­rofilmezés, kutatás, közművelődés) és speciális programok (pl. az 1991-ben Bu­dapesten rendezett konzultáció a privatizáció levéltári kihatásairól). A jelentés arról tanúskodik, hogy a középtávú munkaterv túlméretezett volt: 287 munkatervi pontból (rendezvény, tanulmány, kiadvány) 121 valósult meg, illetve fejeződött be; 32 feladatot későbbi időre halasztottak, 39-et pedig törölni kellett. Minderről nem elsősorban a Nemzetközi Levéltári Tanács appa­rátusa vagy tagjai tehetnek, hanem objektív körülmények, pl. a tárgyalt idő­szakban a világban, de főleg Európában végbement radikális politikai változá­sok. Azért sajnálni lehet pl. a RAMP-tanulmányok annotált bibliográfiájának törlését. 3&

Next

/
Oldalképek
Tartalom