Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Szögi László–Sáry Frigyes: Az Országos Meteorológiai Szolgálat levéltári anyaga, (1864) 1870–1980 / 34–41. o.

Antalnak és Bacsó Nándornak, a klimatológiai osztály vezetőjének irányításával a klimatológiai kutatás és az ország éghajlatának feltárása. Pótolták az első világháború alatt elmaradt évkönyveket. A Kisebb Kiadványok sorozatában 18 kötet, közöttük számos éghajlati monográfia, az első aeroklimatológiai feldolgozás, észlelési útmutatás jelent meg. 1942-ben új kiadványsorozat: „Magyarország Éghajlata" indult, amelyből 1944-ig 4 kötet látott napvilágot. Tóth Gézának, az aerológiai osztály vezetőjének kezdeményezésére naponta végeztek Budapesten magassági szélméréseket. A mérések eredményeit 1938-tól kezdve aerológiai havi jelentésekben publikálták. Külföldi tapasztalatok felhasználásával 1937-foen Budapesten, 1939-ben pedig az újból Magyarországhoz csatolt Ögyallán megkezdődtek a rendszeres napsugárzásmérések, 1944-ben pedig megalakult az agrometeorológiai osztály. Az ógyallai obszervatóriumban légelektromos, földmágnesessségi és aerológiai méréseket is végeztek, s a nyert adatokat 1939 és 1943 között az évkönyvekben tették közzé. Az Intézet e fejlődési szakasza a második világháború következtében megszakadt, és a háború folyamán sok muzeális műszer, észlelési anyag, műszerfelszerelés, könyv és folyóirat pusztult el. Az Intézet helyreállítása és korszerű színvonalra való felfejlesztése gyorsan megindult. A meteorológia területén elsősorban a légiközlekedés, a mezőgazdaság fejlesztése, a növénytermesztés és honosítás, az ipari és városi település, az egészségügy jelentkezett többek között olyan igényekkel amelyek részben a meteorológiai szolgálat, részben a kutatás nagyarányú fejlődését eredményezték. Réthly Antal rövid megszakítással 1948-ig vezette az Intézetet. Irányította a helyreállítási munkálatokat, s folytatta értékes adatgyűjtő munkáját (földrengések, sarki fény, régi magyar megfigyelések), munkáit az MTA adta ki. 1948-ban Tóth Géza vette át az Intézet vezetését. Megkezdte a szinoptikus és a repülésmeteorológiai szolgálat újjászervezését, s megtette az első lépéseket az aerológiai obszervatórium létrehozására. Fontos szervezeti változás is történt ez időben: az Intézet kettős feladata — a meteorológiai és a földmágnesességi kutatás — 80 éves szervezeti kapcsolat után kettévált, és a földmágnesességi mérések 1950-től kezdve az Eötvös Loránd Állami Geofizikai Intézet keretében fejlődtek tovább. 1950 decemberében Dési Frigyes került az igazgatói székbe. Ugyanekkor az Intézet a Honvédség, majd 1953-ban közvetlenül a Minisztertanács fennhatósága alá került. Ebben a szervezeti formában az Intézet gyors fejlődésnek indult. A légiközlekedés igényeit a társadalmi észlelőkből szervezett hálózat már nem elégítette ki. Erre a célra az Intézet szinoptikus észlelőhálózatot szervezett, amelynek állomásain 3—4 főfoglalkozású, szaktanfolyamon kiképzett észlelő végezte ezt a munkát. A meteorológus utánpótlást az 50-es évek végére megoldotta a budapesti ELTE TTK-án 1950-ben megindult meteorológusképzés. Az 1945-ben felállított önálló egyetemi tanszéket

9 1953-tól Dési Frigyes vezette tanszékvvezetői egyetemi tanárként. Megszervezte és korszerű színvonalra emelte az egyetemi meteorológus képzést. A 4, majd 5 éves képzésben a tanszék tudományos személyzetén kívül tevékenyen részt vett az Intézet szakembergárdája. 1954—1958 között több, mint 100 szakember kapott meteorológus diplomát, s ezzel a régóta tartó szakemberhiányt sikerült felszámolni. Az Intézet személyi állománya fokozatosan növekedve 1960-ra elérte a 27B főt, 'közöttük az egyetemi végzettségű meteorológusok száma 116 volt, 1970-ben pedig az Intézet létszáma 380 fő, ebből 120 volt a diplomás meteorológus. A feladatkör megnövekedése, a személyi és az anyagi keret nagymérvű bővülése megkövetelte az Intézet célszerű átszervezését. Dési Frigyes 10 éves kiterjedt szervezőmunkája révén 1969—70-ben lehetővé vált a magyar meteoroló37