Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - HÍREK - R. Rácz Katalin: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 1993. évi vándorgyűléséről / 89–94. o.

törvénykönyv foglalkozik a személyiségi jogok védelmével önálló fejezetben, igy a magán, az üzleti és a levéltitokhoz való jog garantálva van Magyarországon. A magánélet tiszteletben tartása egyre inkább bekerül a köztudatba, ezt garantálja az emberi jogi egyezmény, amihez Magyarország is csatlakozott. Mi csak a 80-as évek második felében kezdtünk jogi szinten az emberi jogokkal foglalkozni. 1992. év végén fogadta el a magyar parlament a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt. Ez ma hatályos, mindenkit érint, aki adatok kezelésével foglalkozik. Minden ember szabad joga arról dönteni, mi legyen az adataival, ám célszerű a társadalom érdekében ezt a jogot korlátozni és előírni, milyen adatokat kell a személyről felvenni, nyilvántartásba venni. Az új adatvédelmi törvény kapcsán új lényeges szempont, hogy (ha valaki úgy érzi, megsértették személyiségi adatait, jogorvoslati lehetőséggel élhet. A törvény 1993. május l-jével lépett hatályba a személyes adatokra vonatkozóan, a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásával kapcsolatos része pedig 1992 decemberében lépett hatályba. Közérdekű adatok körébe azon nem személyes jellegű és nem titkos adatok tartoznak, amelyek állami és helyi önkormányzati szervek feladatkörébe tartozó ügyekben fordulnak elő. Dr. Oros Paulina ezután rátért az adatvédelmi törvény tudományos kutatással foglalkozó 'külön részére. Az adatvédelem alapelve a célhozkötöttség. A tudományos kutató, ha már minden engedély birtokában hozzájuthatott az adatokhoz, saját felelőssége az, hogy mit tesz a megismert adatokkal. Általában csak szűk körben hozhatja nyilvánosságra vagy ha személyes adatról van szó, az illető beleegyezését kell megkapnia. Történeti események adatait nyilvánosságra hozhatják a tudományos kutatók, ez azonban nem jelenthet túlzott szabadságot az adatok vonatkozásában. A jövőben szükséges lesz a személyiségi jogok védelme miatt a levéltári kutatások szabályozásának áttekintése. Sok országban csak a személyes adatokat nem tartalmazó iratokat kutatják, a személyes adatokat tartalmazókat csak 30, 60 vagy 90 év eltelte után. Mgyarországon elég nehéz lenne ezt betartani, hiszen éppen manapság információéhségben szenvedünk. Kérdések elhangzása után a szlovén Péter Pavel Klasínc kapott szót, aki a szlovéniai helyzetről számolt be. Elmondása szerint az új szlovén törvényhozás a levéltárakat felmentette a személyes adatokkal kapcsolatos felelősség alól. Pontosan meghatározzák azon iratok körét, amik levéltárba kerülhetnek és mi kutatható. A délutáni programban fórumot tartottunk a levéltárügy aktuális kérdéseiről. Az elnöki tisztséget Odor Imre egyesületi alelnök vette át és felkérte Molnár József művelődési minisztériumi osztályvezetőt a levéltárosok tájékoztatására. Először a kárpótlás aktuális kérdései kerültek porondra. Az előadó megállapította bevezetésként, hogy a levéltárak megterhelése a kárpótlási ügyek intézésében nem csökkent. Most már harmadik éve állják a levéltárak a kárpótlási ügyek intézésének ostromát. Az 1993. évi első negyedévi statisztika 12 ezer ügyet mutatott ki, ami kb. évi 50 ezer ügyet jelent. 1992-ben nagyjából szintén 50 ezer kárpótlást intéztek a levéltárak, ám 19914Den volt a legtöbb, 53 ezer kárpótlási ügy. Ez olyan mértékű megterhelést jelent, ami alapvetően megváltoztatta a levéltáraink életét és azon belül az egyes levéltárosok munkáját. Elismerte Molnár József azt, hogy ezt a megterhelést nagyon nehéz bármilyen formában elismerni, anyagilag finanszírozni. A kormányzat által biztosított összeg a csődtörvénnyel kapcsolatos ügyek intézésére csak a dologi költségek egy részét tudja ellentételezni. Csak kevés összeg marad a levéltári túlmunka és feszültség enyhe ellensúlyozására. A pénzek elosztása nem könnyű dolog, ezt a minisztérium levéltári osztálya az első pillanattól kezdve az igazga91