Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Bezdán Sándor: Adatbank egy városi társadalomhoz: Hábermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, 1992 / 86–88. o.

Adatbank egy városi társadalomhoz Hábermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez (Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XIX.) Szeged 1992. 318 p. A régi nagy életrajzi gyűjtemények főleg a nemesség történeti szerepét mutat­ták be, az újabban megjelenők pedig a polgári társadalom születését és átalaku­lásait ismertetik. Két műfajból is szolgálhatunk friss alföldi példával. A „Kecs­keméti életrajzi lexikon" a város újkorából közölt ezernél több szócikket (a „le­véltári műhely" szerzői Péterné Fehér Mária — Szabó Tamás — Székelyné Kö­rösi Ilona). A tudós-könyvárus, Koszorús Oszkár Orosháza jeleseiről írja „élet­mentő" sorozatát a helyi periodikában. Hábermann Gusztáv, a pátriárka korú szegedi nyugdíjas ügyvéd több év­tizedes szorgalommal hordta tudományos kaptárába az egyházi anyakönyvek, különböző levéltárak és más közgyűjtemények, korabeli újságok és későbbi szakkönyvek, temetők föllelhető személyi adatait. Az eredmény forrásértékű kézikönyv, amelyet a városkutatók és az egykori polgári társadalom elemző' immár nem nélkülözhetnek, sőt szívesen lapozza azt a gyökereit kereső mai la­kosság is. Mert aki „számított", az benne van. E munka névmutatónak indult Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829—1929) c. adatbő könyvéhez, megkönnyítendő a kutatók dolgát. A korrekciók és rendszeres pótlások-bővítések révén azonban terjedel­mében meghaladta az eredeti művet (296—318 p.), forrásértékben pedig méltó társa annak. Ilyenformán ez a retrospektív egyleti névsorolvasás két évszázados várostörténet is — életekben elbeszélve. Abafy (Okrutzky) Auréltól — aki Irányi Dániel titkára 1848 végén, Vilá­gosnál kapitány, várfogsága után zömmel a közigazgatásban dolgozik — Zsótér Saroltáig, a helyben híres görög eredetű hajós-kereskedő család tagjáig, aki a századvégi jótékony estek rendszeres szereplője — szinte megszámlálhatatlanul sorjáznak eleink arcai, melyek sok adatból rendeződnek össze, és néhány jelző­től szinte megelevenednek. Megannyi kisregény, olykor tragédia — néhány sor­ban. Manapság a Belügyminisztériumban már személyi számmá sűrűsödtünk, vajha nyilvántartásba kerül a világban „jelet hagyni" szándékunk, tettünk... A kaszinók és olvasókörök a polgári átalakulás jegyében keletkeztek nálunk is csakúgy, mint más nemzeteknél. A Szegedi Társaság, majd Társalkodó Egye­sület mint a városi népesség önszerveződése — az előzményeket is figyelembe véve — szinkronban állt a fővárosi és vidéki polgári nyilvánosság- és művelő­dési mozgalommal, és később is követte annak hullámvonalait. Ez összecseng a Czímer-mű centenáriumi zárszavával: a kaszinó pályafutása „Magyarország 1825-ben kezdődő s azóta folyton tartó átalakulásának kisebbített mása és ösz­szevont szűkebb históriája." Eleinte a városi és megyei notabilitások többsége a „purgerek" társaságá­nak tekintette a kaszinót, Széchenyi szegedi látogatása nyomán azonban a ne­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom