Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Soós István: Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen, Bürokratie und Beamte in Österreich 1780 bis 1848. Wien–Köln–Graz, 1991 / 71–75. o.

volt, de már a polgári magatartás(ok) normájává is vált. Ez utóbbit megerősíteni látszanak azok az „új polgári" erények, melyek a régi nemesi „virtutes cardinales" (igazságosság, bölcsesség, bátorság stb.) ellenében az alázatosságot, a titoktartást, a hallgatást, a kötelességtudatot, a pontosságot, az erkölcsösséget, a vallásosságot, a szorgalmat és rendszeretetet helyezik előtérbe mind a hivatalbéli, mind pedig a magánéletben. W. Heindl azonban hangsúlyozza, 'hogy a polgárosodó bürokrácia élet- és gondolkodásmódjának vizsgálatakor nem szabad szem elől téveszteni a hivatalnokok társadalmi származása által meghatározott alapvető különbségeket. Hiszen a nemesi hivatalnok életstílusában, a polgárosodó rétegekhez való viszonyában továbbra is megőrzi nemesi voltát. Ez megmutatkozik a hivatalnokréteg hierarchikus felépítésében, a 'különböző rangúak, besorolásúak külső megjelenésében is (pl. más-más színű előírt egyenruhában végezték munkájukat). Á bürokrácia hivatali és hétköznapi életét a szerző a hivatalok, a hatóságok által „kitermelt" dokumentumok, továbbá a hivatalnokok írásos hagyatékai, memoárjai, naplói, magánlevelei és irodalmi műveik tükrében vizsgálja. Ezek segítségével bepillantást kaphatunk a „második társadalom"-nak nevezett bürokrácia életformájába, lakásviszonyaiba, étkezési szokásaiba; megismerhetjük megélhetési nehézségeit, mindennapos, filléres gondjait, jövedelmeit, kikapcsolódási lehetőségeit. W. Heindl mindezt finom iróniával, egyúttal kellő kritikával és viszonyulással, kellemesen olvasmányos stílusban ismerteti meg az olvasóval. Külön figyelmet szentel e társadalmi réteg „magasabb szellemiség"-et képviselő hivatalnok-költők, írók gondolkodásmódjának, nemzeti beállítottságának, akik között az osztrák irodalom oly nagy egyéniségeit fedezhetjük fel, mint Franz Grillparzer, Heinrich Joseph von Collin, Eduárd von Bauernfeld vagy Adalbert Stifter. Visszatérve a recenziónk elején felvetett kérdésekhez — ti. mennyiben nyújt W. Heindl könyve mélyreható elemzéseivel a bürokráciáról kialakított egyoldalúan negatív kép helyett színesebb, differenciáltabb és árnyaltabb portrét — egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ezt sikeresen megvalósította. W. Heindl monográfiáját, amelyet az elmúlt évtized osztrák történetírásának legjobb alkotásai között tarthatunk számon, minden bizonnyal haszonnal forgathatják az osztrák történelem e korszaka és ezen időszak társadalmi problémái, ezen belül is a bürokrácia fejlődése iránt érdeklődő hazai történészek, társadalomtudósok, de az irodalmárok is. Soós István 75