Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Soós István: Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen, Bürokratie und Beamte in Österreich 1780 bis 1848. Wien–Köln–Graz, 1991 / 71–75. o.

Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen, Bürokratie und Beamte in Osterreich 1780 bis 1848. Wien—Köln-—Graz, 1991. Böhlau Verlag (Studien zu Politik und Verwaltung. Bánd 36.) 375 I. Bürokrácia: ez, a 18. században élt francia közgazdász, Vincent de Gournay által 1745^ben megalkotott fogalom a köznapi nyelvben a hivatalnokok, 'hivatalnok-típusok viselkedésének, magatartásformáinak, egy társadalmi réteg életmódjának összegzését fejezi ki, vagy méginkább egyfajta leértékelő, pejoratív értelmű, már-már elutasító bírálatot az államapparátussal, a közigazgatási szervekkel szemben. A bürokrácia, illetve képviselői, a bürokraták emocionálisan azokra a hivatalnokokra emlékeztetnek, akik csak a mindenkori hatalom által előírt rendeletek, normák, szabályok szellemében cselekednek. Ridegen és közönyösen járnak el az állampolgárokkal szemben és elutasítanak, megtagadnak minden más, a normatívaktól eltérő magatartást. Vajon a fenti megállapítások mennyire tükrözik a történeti valóságot, mennyiben igazolják vagy árnyalják, esetleg változtatják meg a bürokráciáról kialakult, talán kissé egyoldalúan negatív szemléletet Waltraud Heindl-nek az osztrák bürokráciáról írott művét olvasva? Arról az osztrák bürokráciáról, mely fejlődése során olyannyira rányomta bélyegét az egykori Habsburg Birodalomra, majd a 'két világháború közötti, de a mai Osztrák Köztársaság életére is. Arról az osztrák bürokráciáról, amelynek sajátosságai, az államhatalomhoz, illetve az uralkodóhoz fűződő viszonya, életmódja, mindennapjai például az egykori monarchia irodalmai számára kitűnő példákat, típusokat szolgáltattak. Waltraud Heindl neve és munkássága nem ismeretlen a hazai történésztársadalom előtt. A bécsi österreichisches Ost- und Südosteuropa Institut tudományos főmunkatársa és a bécsi egyetem Újkori Történeti Intézetének docense az elmúlt évtizedben számos jelentős tanulmányt publikált a Vormárz és a neoabszolutizmus korának osztrák hivatalnoktársadalmáról, a bürokráciának az ausztriai polgárosodásban és társadalmi fejlődésben betöltött szerepéről. E munkáiban — mint jelen monográfiájában is — egyik központi problémaként vetődik fel: milyen kihatással volt a polgárosodás folyamata a hivatalnokrétegre, annak szociális összetételére, képzésére, anyagi helyzetére, kulturális identitására, politikai tudata és gondolkodásmódja fejlődésére. Heindl e fejlődés főbb jellegzetességeit: az osztrák közigazgatási apparátus mechanizmusait, az államhatalom és bürokrácia közötti erőviszonyok alakulását, valamint a bürokrácia hétköznapjait három nagyobb fejezetben tárgyalja. Az elsőben a bürokrácia intézményének kialakulását, a másodikban a bürokrácia és a polgárosodás, az intézményes és társadalmi fejlődés összefüggéseit, míg a harmadikban szociográfiai módszereket is felhasználva a hivatalnokoknak hivatalbéli és magánéleti mindennapjait helyezi megvilágításba. Mindezeket kiegészítik a bürokrácia historiográfiájába bepillantást nyújtó, mindenekelőtt Max Webernek a bürokrácia ,,ideáltípusa"-ról szóló, valamint Franz Kaffka 71