Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Soós István: Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen, Bürokratie und Beamte in Österreich 1780 bis 1848. Wien–Köln–Graz, 1991 / 71–75. o.

bürokrácia-felfogását, a bürokrácia fejlődésének „osztrák útjá"-t elemző, öszszegző kisebb fejezetek. W. Heindl az osztrák bürokrácia intézményének létrejöttét — a címben jelzett korszakon belül — három, egymástól jól elkülöníthető, de mégis szervesen összefüggő fejlődési stádiumban vázolja fel: az első, az ún. intézményesítés és rendszerezés szakasza, melyet II. József hivatalnok-reformjai jellemeznek. Az osztrák közigazgatás megreformálása érdekében már Mária Terézia határozott intézkedéseket foganatosított (pl. az államtanács felállítása; ezekről érdemes lett volna néhány gondolat erejéig szólni), melyek alapgondolata a központosítás, legfőbb céljuk pedig a rendi (nemesi) hatalom jelentős mérvű korlátozása volt. Többek között ez utóbbi célkitűzését is szolgálta II. Józsefnek az akkori Ausztria Összes hivatalnokához intézett 1783. évi „pásztorlevele", amelyben utasításokat adott a hivatali ügyintézés, a hivatalszervezés tárgyában. (Talán nem ártott volna utalni arra, hogy II. Józsefnek nem ez volt az első intézkedése a bürokráciát illetően.) Ezek a rendelkezések részint a bécsi hivatalokban eluralkodó „hivatali betűrágás" és elburjánzó „aktatologatás" nehézkes, lassú ügyintézés ellen irányultak. (Hogy csak egy példát idézzünk, minden egyes adóbefizetés 27 kézen ment keresztül.) A „pásztorlevél" egyik kitétele pl. azt irányozta elő, hogy a hivatalnokokat elsősorban tehetségük szerint alkalmazzák, és ne pl. vallásuk legyen a meghatározó szempont. Ez az elv lényegében megfelelt a Max Weber által kidolgozott hivatalnok-ideál típus elméletének, mely szerint a hivatalnokoknak mindenekelőtt szakembereknek 'kell lenniük. II. József rendelkezései közül W. Heindl különösen fontos jelentőséget tulajdonít az ún. „anciennitás elv" (Aneiennitátsprinzip) tárgyalásának. Ez azt célozta, hogy a hivatali hierarchiában mindig a hosszabb szolgálati idővel rendelkező hivatalnoké legyen az elsőbbség a rövidebb hivatali szolgálati időt eltöltöttel szemben. Ezzel a már megjelenésekor és a tárgyalt korszakban, de még a későbbi időszakokban is oly sokszor és erősen vitatott, egyesek által „teljesítmény gátló"-ként megítélt intézkedéssel W. Heindl szerint II. József azt kívánta elérni, hogy megtörje a nemesség rendi „természetes" előjogait, akár állt mögötte szolgálati teljesítmény, akár nem. Rendelkezése értelmében tehát a mindenkori rangidős járhatott el az ügyben. Ez az anciennitási elv, valamint az a rendelkezés, hogy az állami szolgálatban eltöltött évek szerint illette meg magasabb vagy alacsonyabb' fizetés a hivatalnokokat, a Habsburg Monarchiában, majd egyes utódállamaiban napjainkig kiható elv maradt és jelentős szerepe volt a polgárosodás, a polgári társadalmi presztízs kialakulásának. II. József intézkedéseivel lerakta a modern osztrák bürokrácia alapjait és megkezdődött a bürokrácia „bürokratizálása". Ezt a folyamatot W. Heindl II. Lipót és I. Ferenc hivatalnokpolitikájának mélyreható elemzésével világítja meg. Rámutat arra, hogy II. Lipót, bátyjához hasonlóan, fontosnak tartotta a hivatalnokok szerepét az állami életben, de II. József rendelkezéseiből csak azokat hagyta meg, amelyek a bürokrácia további fejlődését elősegítették. Ezért tehát törölte az ún. „fekete listákat", melyek — mint azok Hajdú Lajos tanulmányaiból ismertek — Magyarországon is nagy ellenállást váltottak ki. Intézkedései még jórészt jozefinista szellemben fogantak, ami már kevésbé mondható el I. Ferenc bürokráciapolitikájáról. Az ő uralkodása alatt épültek ki, illetve szilárdultak meg ugyanakkor a bürokrácia intézményes, szervezett keretei. Ez a bürokratizálódás mellett maga után vonta a hivatalnokréteg hierarchizálását is. W. Heindl a ferenci abszolutizmus bürokráciapolitikájának bemutatásakor két fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: egyrészt az ún. privilegizálás, másrészt a fegyelmezés rendszerére. Mindkettő az állam szerepének erősítését, az állam, ill. az uralkodó és a hivatalnok közötti függő viszony kiala72