Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Levéltári és könyvtári anyagok károsodása: időálló, tartós papírok archíválási célokra / 41–48. o.

ALBRECHTNÉ KUNSZERI GABRIELLA Levéltári és könyvtári anyagok károsodása. Időálló, tartós papírok archiválási célokra 1993. április 22—23-án a Szlovák Nemzeti Levéltár szemináriumot tartott a levéltárakban és könyvtárakban őrzött papírok károsodásairól a tartós megőrzésre szánt iratok, kiadványok papíranyagának minőségével összefüggésben. A rendezvényen körülbelül negyvenen vettek részt levéltárakból, könyvtárakból és papírkutatással foglalkozó intézetékből. A szervezők a szlovák és cseh szakembereken kívül a környező országok nemzeti közgyűjteményeit is meghívták a fontos téma szélesebb áttekintése érdekében. A meghívásnak három szlovén és három magyar kolléga tett eleget. A tizenkét előadásban a helyi körülmények ismertetésén kívül érdekes beszámolók hangzottak el kutatási eredményekről, az archiválás követelményeinek megfelelő papírokra vonatkozó szabványokról, valamint az egyes országokban érvényben lévő rendelkezésekről. Szlovákiában a most kidolgozás alatt lévő levéltári törvény a papír minőségére vonatkozóan részletes szabályozást tartalmaz, melynek egyes szakaszai az ŰSA-ban hozott törvényen alapulnak. A téma fontosságát támasztja alá, hogy a minisztériumi főhatóság is állított előadót a témában. Nagyon figyelemre méltó, hogy a modern rózsahegyi papírgyárban előállított papírok vizsgálata bebizonyította, hogy azok kielégítik az időálló papírokra vonatkozó, 1993-ban életbe lépett ISO szabványt. A szeminárium második napján a Szlovák Nemzeti Levéltárat, a Szlovák Nemzeti Levéltárban rendezett papír-kiállítást és Iván Galambos restaurátor tevékenységét bemutató filmeket vetítették, majd műhely látogatásokon vettünk részt. A szemináriumon tartottam az itt közölt előadást. Levéltári anyagok károsodása — beszámoló a Magyar Országos Levéltár helyzetéről A levéltárak és a könyvtárak alapfeladata az írott kulturális örökség megőrzése és annak hozzáférhetővé tétele. Az írást, ia történelem vizuális visszatükröződését, szerves eredetű anyagok hordozzák, amelyek jellegükből adódóan nem örökéletűek. Ezen anyagok öregedésük során károsodnak, bomlanak, így a cél, vagyis a múlt és a jelen írásos dokumentumainak megőrzése a jövő történészei és tudományos kutatói számára elérhetetlennek látszik. A nagy levéltárak és könyvtárak számára a legnagyobb kihívást a rendkívüli mennyiség jelenti, hiszen ezek a gyűjtemények polcok kilométereit töltik meg. A legelterjedtebb íráshordozó a papír. A közgyűjtemények világszerte egyre inkább fenyegető méretűvé vált problémával szembesülnék, ugyanis a múlt 41