Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Berta Tibor: Gondolatok és tapasztalatok a csődtörvény kapcsán / 38–40. o.

tetés után a felszámoló selejtezné ki. Az 53. § ilyen értelmű módosítása lehetővé tenné, hogy a levéltárakba valóban csak -történeti értékkel bíró iratok kerül je­nek be, ahogy azt a „levéltári törvény" előírja. A levéltáraknak lehetőséget kel­lene arra is biztosítani, hogy az értékhatár alatti felszámolásra kerülő és meg­szűnő gazdasági szervek iratanyagából egyáltalán ne vegyenek át iratokat, mi­vel azok nem bírnak történeti értékkel. Ezek az iratok a felszámolási eljárás megszüntetését követően levéltári engedéllyel egy az egyben kiselejtezhetővé válnának a felszámoló által. Most pedig a valódi tapasztalatokat és eddigi gyakorlatot foglaljuk Össze néhány mondatban, amelyek felmerültek a csődtörvény kapcsán levéltárunk­nan, a Csongrád Megyei Levéltárban. Eddig csak néhány kis iratmennyiséggel rendelkező gazdálkodó szerv (néhány évig működő kisszövetkezet, kft. stb.) irat­anyaga került levéltári kezelésbe. Az iratanyag átadása előtt a felszámolók elvé­geztették a selejtezést, de a megmaradt iratanyagot teljes egészében átadták a levéltárunknak. Azaz nemcsak a történeti értékkel bíró iratok kerültek levéltári megőrzésre, hanem a később kiselejtezhetőek is, valamint a társadalombizto­sítási adatszolgáltatáshoz szükséges irattári tételek is, amelyek máris plusz ter­heket rónak munkatársainkra. A társadalombiztosítási igazgatóság vagy köz­vetve a felszámolón keresztül vagy közvetlenül igen gyakran fordul adatokért hozzánk. (Az átadási-átvételi jegyzék külön feltünteti: a véglegesen megőrzésre került, történeti értékkel bíró iratokat; a később kiselejtezhető iratanyagot a selejtezési idő megjelölésével; és a társadalombiztosítási adatszolgáltatáshoz szükséges irattári tételeket.) Megőrzési díjat levéltárunk eddig még nem számolt fel. Rájöttünk, hogy a csődtörvény ellenére sem járható ez a gyakorlat hosszú távon, elsősorban raktári kapacitásunk szűkös volta miatt. „Belső megállapo­dás" alapján ezek után csak a történeti értékkel rendelkező iratokat fogjuk át­venni. Konklúzióként megállapítjuk, hogy a csődtörvény megfogalmazása levéltári szempontból" rossz és téves, módosítására mielőbb szükség lenne. A csődbe ju­tott és az átalakulások során megszűnt iratképzők iratanyagának levéltári át­vételét felelőtlenségnek és helytelennek tartjuk, mert nem tudjuk nagyobb mennyiségben biztosítani ezek raktározását, sem féldolgozását, sem az esetleges visszakeresések teljesítését. Ezért továbbra is az anyag gyűjtőterületen történő elhelyezéséhez kell ragaszkodnunk. Javasoljuk a regionális gazdasági irattárak felállítását, amelyek megoldanák a csődtörvény által okozott problémákat.* Berta Tibor Az Országgyűlés időközben módosította a csődtörvényt (1993. évi LXXXI. tv.). Mó­dosult az 53. § is: a levéltárak csak a történeti értékű iratok átvételére kötelezettek, a TB-adatszolgáltatás ellátásához szükséges irattári tételeket az Egészségbiztosítási Pénztár területi igazgatási szervei veszik át, míg a fennmaradó, átmenetileg meg­őrzendő iratokról a felszámoló gondoskodik. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom